Utazás

A nyugalom szépséges szigetén dolgozik az egykori debreceni focista – fotókkal

Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2023.10.22. 16:15 | Frissítve: 2023.10.23. 11:01

A | A

Kiripo Capóként ismerik a csendes szárd településen az egykori nagyerdei Kiri-Giri Disco vezetőjét, aki ma autókölcsönzéssel és apartmanházakkal foglalkozik.

Megosztás

Nézegetek a felhalmozott újságcikkek, sporttal kapcsolatos felvételek között egy régi debreceni képet. Az akkor D. Universitas (DUSE) néven jegyzett egyetemi futballcsapat fotóját.

Itt vannak valamennyien. Mező József és Szabó István kapusok, s a többiek, Potyók Lajos, Maczkó Gyula, Balla Ferenc, Kiripolszky Károly, Szabolcsi Péter, Király László, Burai István, dr. Csapó Kálmán, Lutherán Kálmán, Fidler Sándor, Kegyes László, Pistár János, Bőzsöny János, dr. Kiss Sándor, Badi Miklós, Lakatos István, Tardi György, Vékony Gyula, Buglyó Imre, valamint Nagykaposi Elemér vezetőedző, Szikszai Lajos pályaedző, dr. Kormos Miklós szakosztályvezető és Anton Pál csapatvezető.

Nem tegnapi felvétel a Napló fotója. Több mint 43 esztendeje, 1980 nyarán készült.

Akkor, amikor a DUSE az egyetemi pályán 2-1-re legyőzte nagyváradi vendégét, a Vointa Oradea csapatát. A meccsnyertes gólt az ifjúsági válogatottban is szerepelt, később a Kossuth Egyetem történelem-néprajz szakán diplomázott Kiripolszky Károly jegyezte. Vele beszélgettünk múltról és jelenről.

Az egykor vékony dongájú, göndör hajú csatárt (a felső sorban balról a hatodik) – mai, termetes alakja kapcsán – Kiripo Capóként vagy Giganteként (a lenti fotó bal oldalán, ülve) ismerik az immár bő másfél évtizede lakóhelyül választott csendes szárd településen. Tergu kicsiny pásztorfalu, szép templommal, sok gazdálkodóval. A fennsíkról látszik a tenger, s hétpercnyi autózással el is érhető Lu Bagnu finom fövenyes partja, vagy Castelsardo színes házai felett tornyosodó vár.

Ezen a környéken él az egykori debreceni Csónakázó tó partján működött Újvigadó étterem Kiri-Giri Discójának vezetője, Kiripolszky Károly, aki ma, 62 évesen Szardínián Kirirgu névvel apartmanházakat működtet s egy veronai céggel együttműködve a Budapesttel összeköttetésben lévő dél-olaszországi és szicíliai reptereken tud autókat kölcsönözni a magyar utazóknak. S egyáltalán nem mellékesként: bőségesen ellátja őket ötletekkel, javaslatokkal, turisztikai, gasztronómiai tanácsokkal.

A sziget három fő attrakciója: az 1695 km hosszú tengerpart (nyugaton fövenyes, keleten inkább sziklás); a csodálatos s változatos természet (hatalmas kaktuszokkal, paratölgyekkel, olajligetekkel, articsókával, mirtuszokkal, virágos völgyekkel, száraz füvet falatozó kecskékkel és a helyi specialitás, a krémes pecorino sardo sajt kedvéért tenyésztett juhok tömegével); valamint a csendes hegyi települések, színes falakban pompázó kisvárosok, üdülőhelyek.

Aki a Colosseumra, a történelmi olasz városközpontokra, vagy a milánói Dóm látványára, mozgalmas, nyüzsgő estékre vágyik, az rossz úti célt választ, ha Szardínia mellett dönt.

Ez a nyugalom, a csend, a szépség szigete.

Talán ezért is alakult, hogy enyhe klímájának, vizei tisztaságának, érintetlen vidékeinek köszönhetően egyre többen látogatják – de nem a zajos turisták.

Az itteni tengerpartok Európa leggyönyörűbbjei közé tartoznak, felveszik a versenyt a karibiakkal. Szinte alig található közvetlenül a partokon hotel, szálloda. Sokkal életszerűbben néznek ki így a tengerpartok, mint például a bolgár vagy romániai homokos részeken, vagy az Adria-menti olasz és horvát területeken, ahol az egyik épület éri a másikat. Ráadásul itt mindenütt vigyáznak a lágy fövenyre. Általában ingyenes a strandolás, de például Stintinóban 3,50 euró a karszalagos belépő, s még öt a parkolási díj. Ezért viszont tökéletes tisztaságot talál az érkező. Csak a kijelölt területeken lehet dohányozni (be is tartják), csak gyékényt teríthetük a hófehér homokra, takarót, fürdőlepedőt nem.

Október közepén még 25-30 fok a hőmérséklet, s a tenger szinte meleg, órákig lubickolhatunk a türkizkék, átlátszó vízben.

A Szardínia elnevezés a szardanák („tengeri emberek”) nevéből ered, az ő támadásukat verte vissza III. Ramszesz egyiptomi fáraó i.e. 1180-ban. A formája alapján Lábnyomként (Sandalyon) is nevezett, alig 1,6 millió lakost számláló, nem egészen Dunántúl nagyságú sziget a Földközi-tenger központi részén helyezkedik el, ezért csábító zsákmány, illetve állomás volt már a történelem előtti időkben is.

Szardínia a paleolitikum óta lakott hely, ennek az emlékei a nuraghe kultúra építményei – melyekből több ezer található szerte a szigeten. Közülük Toralba közelében a Santu Antine az egyik legismertebb a 25 méter magas Mastio tornyával. A legnagyobb nuraghi komplexum a sziget közepén, Barumini településnél található. A legizgalmasabb olasz őskori falunak nevezett Su Nuraxi 1997 óta az Unesco világörökség része. Ötven őrtoronyszerű építményt tartalmaz, melyek kötőanyag nélkül, egymásra támaszkodó hatalmas szikladarabokból épültek. Egyes elméletek szerint kizárólag védelmi szerepet játszottak, más vélemények szerint templomként, a közösségi döntéshozás helyszíneként is működhettek.

Szardínia sokszor állt más népek, például líbiaiak, föníciaiak, ibériaiak hódoltsága alatt. Később görögök, majd rómaiak szállták meg. Nyelve, melyet az itteniek a hivatalos államnyelv, az olasz mellett közhivatalokban és iskolákban is használhatják, különleges keveréke az évezredes történelemnek. A szárd az újlatin nyelvek közé tartozik, de nem tekinthető olasznak, mert nyelvi változásai nem hozhatók kapcsolatba a félszigetbeli olasz dialektusok és változatok fejlődésével, továbbá később sem integrálódott az olasz nyelv egységesítésének folyamatába. Ezen érvekkel a szárdok kivívták maguknak, hogy történelmi és nyelvi kisebbségként tartsák számon őket. A kisebbségi nyelvek védelméről szóló 1999-es törvény alapján a szárdok ma már Olaszország legnagyobb történelmi és nyelvi kisebbségének tekintendők.

Észak-nyugat-szardíniai körutunk, s tergui tartózkodásunk idején legyen a kiindulópontunk Castelsardo. A város és környéke tömény Szardínia: a szigetre jellemző tipikus tájkép, mediterrán házakkal, kikötővel, domborzattal, növényzettel, októberben is pompázó virágokkal. A hegy tetején magasodó vár, a Doria kastély ma múzeumoknak ad otthont, s egyúttal körös-körül remek látványt kínál a kéklő tengerre. S ellenkező irányban, lent a település főutcáján ugyanolyan élményt nyújt, amint kávénkat szürcsölgetve a vár felé pillantunk.

Apropó, szürcsölgetés. Ne feledkezzünk meg a Carignano és Cannonau borokról, esténként a vacsora mellett igen ízletes itókák – utóbbi szőlő a Mediterraneum legidősebb ma is termelt fajtájának tekinthető.

Az Alghero repülőteréhez közeli észak-nyugati partok fürdőhelyei közül Stintino feledhetetlen, a másik irányban Isola Rossa csodaszép. De ezen a tájékon

bárhol lekanyarodunk a parti utakról, kellemes, lágy fövenyeket találunk. Ilyen például Lu Bagnu, néhány kilométerre Castelsardótól, azonos távolságra a fennsíkon rejtőzködő Tergu falucskától.

De érdemes bentebb is merészkedni. Nulvi, vagy Olaszország egyik legszebb településeként ismert Bosa, színes épületekkel, a dombtetőn található Malaspina várral és a falun átfolyó folyóval. S ott van ugrásnyira a mindössze ötszáz lakost számláló Bulzi, nem messze tőle pedig Sedini a sziklából kifaragott lakásaival, a „tündérek házával”.

S ha már bő másfél óra repülés után Algheróban landol/indul a Wizz Air budapesti járata, érdemes a reptérről a 48 ezres város központjába is ellátogatni, a rengeteg vitorlást felsorakoztató kikötőhöz. Innen akár az alig 15 kilométerre levő francia területnek számító Korzika szigetére is áthajózhatunk, de ha nincs kedvünk, vagy időnk erre, egy sétát mindenképpen érdemes tennünk a pálmafás promenádon, vagy a hegyoldalba felkúszó belvárosi utcákon. S mint mindenütt: élmény a látvány a tengerre, az öblökre.