Féktelen bulik, remek ételek, városi séták: Krakkó a debrecenieket is várja – fotókkal

---

Krakkó – Żubrówka vodka, zsidónegyed és Magas-Tátra: minderre lehet idő egy négynapos hosszú hétvége során, barátok társaságában.

---

Mit tesz az ember, ha adott egy négynapos hosszú hétvégéje, amikor kiszállhat picit a mókuskerékből? Igyekszik autóba vagy épp vonatra pattanni, és elutazni egy olyan helyre, ahová már évek óta vágyott. Egy varázslatos és viszonylag könnyen elérhető célpont Krakkó. Mi a húsvéti időszakot töltöttük a lengyel városban: a hagyományok szeretete és ápolása magával ragadó egyveleget alkot itt a féktelen bulizással s a remek ételekkel.

A lengyel nagyvárosok régóta népszerűek nálunk: egy 2017-es felmérés szerint a magyarok körében a top 10 külföldi település lista első helyezettje Zakopane, a második Krakkó, Wrocław pedig a nyolcaik helyen szerepel. Ennek tudatában biztos voltam abban indulás előtt, hogy jó néhány magyar hangot fogunk hallani a húsvéti forgatagban Lengyelország második legnépesebb városában. Nem is kellett csalódnom: főleg az ünnepi vásár kígyózó soraiban bandukolva futottunk össze legtöbb honfitársunkkal.

A népszerűség oka pedig egyértelmű: viszonylag közel található Debrecenhez és Budapesthez egyaránt, olcsón juthatunk hozzá a finomságokhoz, az útdíjakba sem szakad bele egy átlagos magyar pénztárca, és ami a fő értékét adja Krakkónak: a lenyűgözően szép belváros gazdag (s szomorú) történelmi múltról ad tanúbizonyságot.

Ha autóval indulunk neki a nagy útnak, mindenképp vegyük figyelembe azt, hogy a Magas-Tátrán kell átvágnunk, itt pedig tapasztalt sofőrre és megfelelően felszerelt kocsira van szükség. Mi (szerencsére) téli gumival indultunk el Lengyelországba április közepén: bár nagyjából másfél napon át szép, napsütéses időben bóklászhattunk a városban, az utolsó reggel havazással köszöntött minket. A hófehér pelyhek megállhatatlanul hulltak, a Magas-Tátra ezer méter feletti útjain pedig több centis hóréteggel találkoztunk.

Debrecenből jó hatórányi kocsikázással érkezhetünk meg a Kis-lengyelországi vajdaság fővárosába: célszerű a Miskolc, Kassa. Eperjes, Poprád Nowy Targ útvonalat választani, ugyanis így Szlovákiában és Lengyelországban is jó minőségű autópályán suhanhatunk a cél felé. Érdemes a GPS-re nagyon figyelni, ugyanis egyes térképek még nem jelzik a legújabb utakat, és így könnyen alsóbbrendű utakra sodródhatunk, így akár hét-nyolc órásra is nyújtva a menetidőt.

Ide minden bizonnyal a városnézéshez szokott turisták kész menetrenddel érkeznek: mindenki szeretné körbefutni a „kötelező látványossági köröket”, mi viszont az impulzusturista szerepét vettük fel, és oda csapódtunk épp, ahová kedvünk tartotta – vagy épp a változékony időjárás engedte. Visztula-parti szállodánk ötödik emeletéről csodás kilátás nyílt a folyóra és az egységes képet mutató városra egyaránt.

A zsidó negyed pedig egy kőhajításra feküdt, így első utunk oda vezetett: a héber feliratok és a puritán menora-díszítések egyedi hangulatot kölcsönöznek ennek a negyednek. Csodás volt látni azt, hogy a kereszténység és a zsidó vallás ennyire szépen megfér egymás mellett ebben a sokszínű városban. Viszont az arra fogékonyak számára nagy megrázkódtatás a gettó egykori területén sétálni: az angol nyelvű emléktáblákon megemlékeznek arról, hogy a gyermekotthonokban és a kórházakban az összes gyereket és gyengélkedőt megölték a németek 1943 tavaszán. Aki hajlandó kicsit mélyebbre merülni, belegondol abba, hogy ezek az utcák korábban elzártságot és reménytelenséget jelentettek egy népcsoport számára. Krakkó viszont igyekszik méltó módon emléket állítani a sokat szenvedett embereknek: több múzeum és emléktábla is ezt a célt szolgálja. Mi Tadeusz Pankiewicz gyógyszertárában jártunk: ő működtette az egyetlen patikát az 1941 márciusában lezárt gettóban, rengeteget segítve ezzel az ott élőknek. Roppant népszerű Schindler gyára is: ide érdemes korán érkezni, ugyanis limitált számú jegyet adnak ki minden nap – így mi ide nem jutottunk be.

Krakkó főtere és építészete nagyban emlékeztet a cseh fővárosra: a főtér fölé tornyosuló Mária-templom tornya a prágai Szűz Mária-templom ékességére hajaz, s ugyanolyan jelentősen meghatározza a tér hangulatát is. A lengyel város főtere igazi színes-szagos forgatagot kínált a húsvéti időszakban: csicsásan feldíszített lovas hintók, kézműves termékeket kínáló vásár és a különösen hűvös atmoszférájú Posztócsarnok tárul itt az utazó szeme elé. A vásárban különleges, kézzel festetett kerámiatárgyakat és impozáns szőrmeárut is találhatunk, emellett a lengyelek egyik finom nemzeti eledelét, a pierogit is megkóstolhatjuk. Ez a lapos gombóc ízletes csemege a hűvös időben: melegen tálalják, megtöltve mindenféle finomsággal, spenóttal, túróval, hússal, vagy épp eperrel és banánnal. A zsidónegyed éttermeiben is érdemes gasztronómiai túrára indulni: itt aszalt gyümölcsökkel gazdagított ragukat és izraeli fogásokat is kínálnak.

A húsvéti időszakra szervezett kirándulás egyik legszebb érdekessége mégis az volt, hogy a lengyelek mennyire tisztelik a hagyományokat, és mennyire erősen kötődnek a vallásukhoz. Amint átléptünk a szlovák-lengyel határon, és egy faluba érkeztünk, egyből érzékeltük ezt az elhivatottságot: nagyszombaton a családok karöltve sétáltak a templomba, a kislányok szép népi viseletbe bújtak, és kosárral a kezükben várták, hogy a húsvéti eledelüket felszenteljék. Mint azt később egy lengyel hajóskapitánytól megtudtuk, az országban ez egy olyan hagyomány, melyet a legtöbb keresztény család tart: a templomból hazavitt étkeket a rokonok együtt fogyasztják el.

Lengyelország második legnépesebb városában a bulizni vágyók is jól szórakozhatnak: hangulatos bárok és szórakozóhelyek egész sorát találhatjuk a főtér körül és a zsidónegyedben egyaránt. Az árak itt sem magasabbak a magyar átlagnál, így igazi körbe estéket lehet csapni pár pohár itallal. Az egyik ismert lengyel márka, a Żubrówka pedig egyszerűen könyörög azért, hogy megkóstoljuk.

Semmiképp ne hagyjuk ki a helyi kastélyt: az impozáns épületegyüttesben akár egy egész napon keresztül is lehet barangolni, sőt még Leonardo da Vinci 1490 környékén készült képe, a Hölgy hermelinnel is megtekinthető itt. Emellett már csodás építészeti remeket is megcsodálhatunk: a Jagelló egyetem főépülete és a Szent József-templom egyaránt csodás. Arról se feledkezzünk el, hogy II. János Pál pápa lengyel származású volt: sok helyen emlékeznek meg az egykori egyházfőről.

Indulás előtt, ha maradt még egy szekérnyi zloty-nk, térjünk be egy nagyobb boltba: érdemes megpakolni a kosarakat lengyel sajtokkal, sonkákkal és édességekkel, ugyanis egytől-egyig mind nagyon finomak. A hazaúton – mindenre felkészülve – pedig raktározzuk el mélyre a csodás emlékeket, hogy amikor egy kis jókedvre van szükségünk, előhúzzunk egy megmosolyogtató momentumot, vagy lelki szemeink előtt újra lássuk, ahogy a Wawel székesegyház tornyán megcsillan a napfény.