Ősszel is érdemes bejárni Szlovénia varázslatos tájait – fotókkal

---

Ljubljana - Bámulatos hegyi vidékek, hangulatos belvárosi utcák és fordulatos történelem: sok izgalmat kínál a szomszédos ország.

---

Szokatlanul meleg ősznek örvendhetünk idén: a szeptember a legkellemesebb nyári heteket idézte meg, és október eleje is bőven tartogatott napos órákat. Érdemes hát ebben az időszakban is világot látni, s nem is kell feltétlenül repülőre ülni, vagy különösen messzire, hosszú időre elutazni ahhoz, hogy csodás élményekkel gazdagodjunk. Elég a szomszédos országig autózni, és a szláv vendégszeretetben részesülni.

Csónakazás a Bledi-tavon

Szlovénia főként a Bledi-tó miatt vonzza a látogatókat: ez a csodás vidék a leginkább promotált része az országnak, de sok más izgalmas tája, városa is van, amelyekben érdemes elmerülni.

Mi egy hosszú hétvége alatt igyekeztünk a lehető legtöbb helyet bejárni és új impulzusokkal töltekezni a ránk váró hideg hónapok előtt.

Valamivel több mint ötórás autókázás után érkeztünk meg a szlovén határhoz, kellemes meleg időben: szerencsénkre október első hétvégéjén végig nyári ruhákban járhattuk a vidéket. Első állomásunk a Muravidék és a szlovéniai magyarok központi települése, Lendva volt, ahol anyanyelvünkön rendelhettünk fagyit, és a világ legnagyobb felszolgált bográcsát is láthattuk: ennek tömege nem kevesebb, mint 1801 kilogramm. Egy impozáns kilátóból pedig a környező tájat is megcsodálhattuk: a Vinarium torony 53,5 méteres magasságából pazar kilátás nyílik. A határtól alig hat kilométerre fekvő városban mindenhol magyar nyelvű feliratok kísérik a szlovén jelzéseket, ám ahogy egyre beljebb haladunk az országon belül, ezek el is tűnnek.

Utunkat Muraszombaton folytattuk: az esti városnézést egy posztapokaliptikus steampunk bárban, a Bunkerben folytattuk, ahol gázmaszkok, fegyverek és kibelezett autók adják meg a hely nem mindennapi hangulatát.

Szlovénia legrégebbi városában, a már a kőkorban is lakott helynek számító Ptujban másnap egy gasztronómiai fesztivál kellős közepébe csöppentünk: az ódon főtéren hamburgereket, macaronokat, mindenféle húst és gőzölt rétest is árultak: mi a pisztáciás verzióra csaptunk le, a meleg édesség különlegesen finom volt. A 18 ezer lakosú település vára elegánsan emelkedik a Dráva fölé, innen macskaköves, hangulatos sikátorok vezetnek a nagy múlttal bíró központ irányába. Igazi rejtett gyöngyszem ez a kis város, amiről nem is hallottam korábban, csak az itt dolgozó szlovén ismerőseimtől.

Innen egy nagyobb kőhajításnyira fekszik a főváros: a 285 ezer lakosú Ljubljana nem számít egy nyüzsgő metropolisznak, mégis igen pezsgő éjszakai élet jellemzi. A Ljubljanica partján egymást érik az éttermek és bárok, érdemes egy kiülős helyet választani, ahol megkóstolhatjuk a gibanica nevű tradicionális süteményt, a kranjska klobasát vagy éppen a gulyást, ami náluk egy ízletes marhapörköltet takar. Én utóbbira szavaztam, és nem bántam meg. 

A Hármas híd előtti téren is sokan nézelődtek ottjártunkkor: egy férfi nem hétköznapi mutatványokat mutatott be, a tömeg körbeállta, a sétálók sokasága pedig nagy tömeget alkotott a város egyik legtöbbet fényképezett helyén.

Még az esti bámészkodás előtt fellátogattunk az impozáns várba, ahol a szlovén történelemről is többet megtudhattunk a kiállításoknak köszönhetően.

A fővárostól már nem volt túl messze Bled, így ott zártuk az estét, hogy másnap már korán a varázslatos hegyekkel ölelt tó fölé magasodó várkastélyban indítsuk a napot. Érdemes megelőzni a turistasereget, mert kevés a parkoló, az árak viszont magasak: a helyiek nagyon okosan tetemes hasznot húznak az állóvíz vonzerejéből.

Itt már kevésbé gazdag a kiállított anyag, mint Ljubljanában, de a környékre nyíló kilátás még az irreálisan magas belépőjegy árát is elfeledteti az utazóval. Érdemes egy hosszabb sétát tenni a napsütésben a Bledi-tó partján, és gyönyörködni a smaragdszínű, tiszta vízben, megfigyelni a vízen sportolókat, vagy később csak pihenni egyet a rengeteg kutyagolás után. A Bledi-sziget egyértelműen az ország szimbóluma, ha rákeresünk Szlovéniára, biztosan ez a kis gyöngyszem jelenik meg az első találatok között.

Ide hajókkal, csónakokkal tudunk eljutni – szintén nem piri pénzért, hogy aztán azért a néhány látványosságért, amit az apró sziget nyújt, újabb nagy összegeket fizethessünk ki.

Mi inkább a fagylaltra és a sétára szavaztunk: elképesztő élmény volt a víz színében, tisztaságában gyönyörködni, miközben a tárkonyos-sárgabarackos édességet nyalogattuk.

Útban hazafelé benéztünk Celjébe, ami egy remek steakhouse-t leszámítva nem nyújtott maradandó élményt ütött-kopott utcáival, Maribor viszont ismét egy csodás oldalát mutatta meg a szlovén kultúrának: ezen a településen található a világ legidősebb szőlőtőkéje, ami a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel – akárcsak a már említett méretes bogrács.

Szlovénia sokszínű, bámulatos ország végtelenül kedves emberekkel: olyan hely, ahová érdemes visszatérni, már csak azért is, mert a tengerparti övezet kimaradt ebből a hétvégéből. Majd legközelebb!