A magyar média szégyenteljes napja
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.02. 08:13 | Frissítve: 2011.05.02. 08:13
Budapest – Egy 170 kilós amerikai szörnyeteg és egy 78 kilós magyar férfi küzdelméről beszél hónapok óta a fél ország. És végül alig ötezer ember látta. Én szégyellem magam, s én kérek bocsánatot.
„A világ legjobb rántott sajtja sem jó körítés nélkül” – ennél komikusabb és szívszorítóbb hasonlatot, ami az egykori ország kedvence, Nagy Csonttörő János száját elhagyta, nem mindennap hallani. A lényeg azonban benne van, a verekedés (legyen az boksz, ketrecharc vagy K1) attól lesz érdekes, amit mellé tesznek. Én például egy olyan nyomorult fazon vagyok, akit egy időközi választás jobban izgalomba hoz, mint Madár címvédő mérkőzése, de most engem is megvettek kilóra; odavoltam rendesen, hogy mi a fenét kezd majd a 78 kilós Kunkli Tivadar az 1 egész 7 tized mázsás Bob Sappel.
Amikor az égiek úgy döntöttek, hogy eláztatják a majálisunk, no, abban a pillanatban kezdtük el szervezni, hogy az anyák és a dolgozók napját azzal fejezzük be, hogy együtt nézzük meg: megeszi ez az egyébként a Barátok közt-Jóban-rosszban egész kollektíváját színészi mesterségben mérföldekkel felülmúló óriási ember a mi derék magyarunkat. Vagy nem. És akkor jött az első hír, a jeges rémülettel megspékelve: nem adja egyetlen magyar csatorna sem a meccset. Öt telefon, öt internet előtt ülő ismerős megerősítése kellett hozzá, hogy elhiggyük: tényleg hétfőn 16 óra 15 perctől láthatjuk legkorábban egy magyar sportcsatornán a gálát. 17 órával a mérkőzés után. Egy olyan országban, ahol egykoron a legnézettebb csatorna három órás felvezetéssel adta el elő meccsnek, ahogy Kovács Kokó István mexikói fagyiárusokkal bunyózott felhozókat.
Szégyelltem magam, s szégyellem még mindig, mint aki ettől a média cucctól veszi fel hónapról hónapra a fizetését – nem tudtam magyarázatot adni a helyzetre a barátaimnak. De azért kerestem a kiskapukat: majd az internet. Végigtúrtuk a hálót, s nagy nehezen találtunk is egy élő, angol nyelvű streamet; Szujó Zoli hangja csak a háttérben hallatszott, de senki nem panaszkodott. „Végigizgultuk”, ahogy a román kidobóember kikap egy igencsak izguló francia fiútól, ahogy egy fehérorosz kétszeres Európa-bajnok Stingre, de tényleg Stingre vonul be (az ellenfele meg, hogy rátromfoljon, Michael Jacksonra). És akkor, amikor megjelent 170 kiló hús valami fehér műszőrbe bugyolálva, akkor… leállt a közvetítés. Nem megszakadt, nem túlterhelt volt a rendszer, leállt. Valakinek (nyilván a jogtulajdonosnak) volt arra energiája, hogy letiltassa a webes közvetítést, nehogy már valaki ne a Sport(azért se írom le, hány)on nézze meg ezt az átkozott meccset. Azért láttunk mi is egy ütést. Házigazdánk küldte a monitornak. Lemaradtunk viszont arról, ahogy a 78 kilós magyar férfi kivégezte a 170 kilós amerikait, pedig biztosan tetszett volna élőben. A minap azt hallottam, ha a tévének keze volna, lopna is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)