Amikor korunk hőse felháborodik

---

Debrecen - Hiába a hangfelvétel a bűncselekményről, nagyon úgy tűnik, hogy megússza a politikus. És még ő osztja ki a teljes magyar igazságszolgáltatást. Jegyzet.

---

Van itt ez a jóravaló ember. Korunk hőse, szokták az ilyenre mondani. Sorozatban nyeri címeit, nem is egyszerű polgármester, hanem a nagybetűs Polgár mestere. És nagyon fel van háborodva. Márpedig ha korunk hőse felháborodik, arra illik a nagyérdeműnek odafigyelni!

Nos, azért van a mi nagybetűs emberünk kiakadva, mert az egész magyar igazságszolgáltatás „lefeküdt” a politikának, és elő merészelték őt venni valami piszlicsáré ügyecskében, amiben csak néhány milliócskát summantottak el az M3-as Kht. közmunkaprogramja során. Olyan régen történt mindez (valamikor a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok korában), hogy magáról a botrányos történésekről már rég elfeledkeztünk volna, ha nem látnánk a székesfővárosba igyekezvén azt a „szellemskanzent” a polgári lehajtónál, melynek már a beruházásakor is megkérdezhettük volna a jó öreg kabarétréfa alapján: „oszt mi a fene került ebben a műfaluban 2 milliárd forintba?”. Szóval van akkor ez az izé (polgári nevén Pihenőpark), melyet a már emlegetett M3-as Kht. igazgatott, és melynek közmunkaprogramjában olyasmik történtek, hogy például a takarítónők is a fél országot megkerülve jártak be munkahelyükre (legalábbis az útnyilvántartások szerint).

2008. volt az a jeles év, amikor a botrány robbant (még mindig szocialista párttársai irányították az országot, sőt maga korunk hőse is bent ücsörgött a parlamentben), és amikor elkezdődött a politikai üldöztetés. Mert a szocialista pártszékházból nyilván kiadták az utasítást az igazságszolgáltatásnak, hogy üldözze ám a párttársat, aki – máig fellelhető – korábbi hangfelvételek alapján arra utasítgatta megyei közgyűlési alelnökként az embereit, hogy „… melyek azok ezekből a felvetett problémákból, amelyek avval a szándékkal, hogy gyógyítsuk, hozzuk helyre, megoldhatók, magyarul esetleg visszadokumentálhatók úgy, hogy ez fenntartja vagy keletkezteti a szabályosság látszatát vagy tényleges állapotát? Mi az, ami ebben a helyzetben helyrehozható?”. A lelkes emberei meg próbálták helyrepofozni, például azzal, hogy 2004. decemberi és 2005. januári fizetéseket emeltek az égbe, hogy az így kijövő 700 ezer forintos különbözetet támogatásként befizessék a kht. számlájára. Meg a négy alkalmazottnak saját gépjármű használatot engedélyezve fiktív útvonal elszámolásokkal enyhítsék a hiányt, durván egymilliós jogosulatlan költségtérítést kreálva. Nem fogják kitalálni, hogy hová ment ez a pénz is? Természetesen a kht. számlájára. Hiszen megmondta korunk hőse, „gyógyítsunk, Laci”.

Csak az a fránya hangfelvétel ne lett volna, mert azt már nehéz volt elsikálni. Bűnpártolás lett a vád, és 2008. után hat évvel, 2014. júniusára sikerült is elsőfokú ítéletet hirdetni. Milliók ide vagy oda, dátumozások így vagy úgy, a bűnpártolás megállta a helyét. Börtön persze senkinek nem nézett ki, egy kis „aprópénzes”, néhány százezres büntetéssel megúszta (volna) a főhős. Csakhogy. Jött a fellebbezés, mondván, amikor a nyomozás indult, korunk hősét még védte a parlamenti képviselőség okán a mentelmi joga. Mire meg elítélték, elévült az ügy. Nem volt mit tenni, a napokban – eljárásjogi hiba miatt – a törvényszék hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. A vádlott és a Hír TV-ből ismert „baráti kutyás” (no tessék, még egy hangfelvétel!) ügyvédje elégedett, az ügyész viszont három napos gondolkodási időt kért. Vajon min gondolkozik? Csak nem tán azon, hogy esetleg a nyomozati vagy a vádhatósági munkában végzett valaki hanyag munkát, ami miatt elévülhetett az a bűnpártolás?

Tanulságos kis történet ez. Hogy eredetileg hová tűntek azok a súlyos milliók, amelyeket nem kis ügyeskedéssel vissza kellett pótolni, és ami kirobbantotta az egész ügyet, máig nem tudjuk. Érdekes, ezt senki nem firtatta. Még a politikai ellenfelek sem. Aztán azt sem tudjuk, hogy ha egy hangfelvétel bizonyítja, hogy nem mentek simán az elszámolások, vajon ez miért nem elég, hogy a nyomozó hatóságok körültekintően eljárva, kikérjék az egykori alelnök mentelmi jogát a parlamenttől, vagy igyekezzek lezárni még elévülési időn belül a vizsgálódást, aztán jöhet a bíróság. De a legérdekesebb az, hogy maga a főszereplő van leginkább felháborodva, és hivatkozik politikai üldöztetésre, elfelejtve, hogy ha ez így volt, akkor saját pártjain (tudniillik az elején MSZP, majd most Demokratikus Koalíció) belül kellene megnevezni üldözőit. Nem elég, hogy a jelek szerint abban az országban, ahol ha mondjuk egy piaci kofa nem ad nyugtát az álruhás ellenőrnek, vagy egy kocsmáros vizezi a sört és lebukik, egyből megkapja a súlyos büntetést, egy hangfelvétellel bizonyított bűncselekményt elkövető politikus 11 év múltán még felháborodhat, úgy, hogy el sem ítélik. Ez a cinizmus legmagasabb foka. A jelek szerint korunk hőse ezt is megengedheti magának. Hiába, hiszen ő az, a nagybetűs Polgár mestere: Tóth József.