Black Friday? Fekete Péntek? Mindegy: ide a tévével, vagy leverlek!

---

Debrecen – Tudják, mi volt pénteken? Szerencsére nem tizenharmadika. Attól ez viszont még fekete péntek. Sőt: Fekete Péntek. Jegyzet.

---

Dereng? Nem? És ha azt mondjuk, Black Friday? Akkor már képben vannak? Hát persze. Ez a nap, amikor fejest ugrunk a vásárlások világába. Az élelmesek, akik nem annyira offline, mint inkább online életet élnek, már éjfélkor is ott tobzódtak a számítógép előtt, és böngészték a weboldalakat, hol és mekkora akciókra számíthatnak, regisztráltak, klikkeltek és kezdték a shopingolást ezerrel. Nagyon szép ünnepe a vásárlásoknak a Black Friday, olyan nap, amikor nagy energiákkal verhetjük el a pénzünket. Persze, sok mindent óriási kedvezménnyel szerezhetünk meg, ez is igaz. Meg az is, hogy amikor egy üzlet akciózik, s ezzel meg tudja szólítani a vevőt, akkor az bizony olyasmit is megvesz, amire nem biztos, hogy szüksége van. De olcsó, és ez komoly varázsszó. Vesszük, visszük, ez lesz majd a boldogság.

Más baj is van a Black Friday-vel. Ugyanaz, ami a Halloweennel, vagy a Valentin-nappal. Az, hogy ezek nem hazai gyökerekkel bírnak. Miért nem Fekete Pénteket hirdetnek az üzletek? Azért, amiért egyre inkább „halloweenezni” szoktunk a  Mindenszentek ünneplése helyett (tökfaragással), februárban meg valentinozni” visszük szívünk hölgyét, nem pedig azt böngésszük a kalendáriumban, mi a szokás a Bálint-napkor. Jobban hangzik a Black Friday? Egyáltalán: tudjuk, mi annak a lényege, honnan ered? Az amerikai Black Friday a hálaadást követő péntek, náluk hagyományosan ez a karácsonyi bevásárlási szezon kezdete, amikor rendkívüli kedvezményekkel várják a vásárlókat a kereskedők. A hálaadás pedig tipikus angolszász ünnep: az őszi betakarítások után ekkor adtak hálát a termésért az Úrnak. Az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökén, Kanadában viszont október második hétfőjén. A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén azok a telepesek, akiket hitük miatt üldöztek hazájukban, Angliában, s onnan menekültek az Újvilágba. Nos, nekünk, magyar vásárlóknak sok közünk nincs sem a kelta tradíciókra épülő hálaadás ünnepéhez, és a Mayflowerre való nosztalgiázás helyett helyett is inkább a Nagytemplom mögötti oszlophoz kellene kisétálnunk, mely a gályarabságba hurcolt protestáns prédikátoroknak állít emléket. Shopingolás helyett pedig mehetnénk vásárolni is. Fekete Pénteken, nem pedig a Black Friday napján.

Az persze más kérdés, hogy kinek mit enged a pénztárcája, vagy éppen ki mennyi pénzt szeretne ezen a napon megspórolni. Nagyon jól hangzik, ha egy-egy üzlet 50-60 vagy akár 70 százalékos akciót kínál. (S nem szúrja ki a szemünket 10-15 százalékkal.) Hogy egy komolyan leárazott telefont vagy tévét megszerezzen a vevő, sok mindenre képes lehet. Akár 6-8 órás sorbanállásra, vagy arra is, hogy letiporja a többi vevőt, mert egyrészt ő az erősebb, másrészt meg a boldogság a tárgyakban, a szerzésben, a vásárlásban rejlik. Abban, hogy az a cucc, amit ott virít a polcon, az övé legyen. (Magyarul: ide vele, vagy leverlek...) S ilyen nem csupán a tengerentúlon esik meg, hanem itthon is. Kaposváron például, ahol egy 150 ezerről 90-re leárazott tévé volt a vágyak tárgya. Ki-ki maga döntse el, hogy áll ehhez: azt mondja inkább (alaposan kiforgatva József Attilát), hogy „tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök” egy tévéért, vagy inkább a szintén ma esedékes másik jeles napra, a Ne vásárolj semmit! napra szavaz. Ilyen is van ugyanis, bármennyire furcsán hangzik.

Akárhogy is: ez utóbbi a leginkább pénztárcakímélő változat. Csak ülünk otthon, és nem veszünk semmit.