Debrecenben kirobbant a forradalom

---

Igen, boldogság, hogy megértük azt a napot. Mintha az egész világ velünk lett volna. De vajon a debreceniek tudják-e ötvennégy évvel a történtek után, milyen volt a forradalmi Debrecen? Hogy itt kezdődött a forradalom? 1956. október 23-a debreceni eseményeit idézzük fel az alábbi összeállításunkkal.

---

Részletek az akkori Hajdú-Bihar megyei lap, a Néplapnak a tüntetésről szóló tudósításából:

„A gondolat pezsgett végig az ős Péterfián, ahol eddig sokáig lapított és hallgatott visszafojtottan a cselekvés és gondolat szabadsága. Tegnap megtört a jég, s megmozdultak a fiatalok, s lelkesedésükkel és sodró lendületükkel elárasztották Debrecent, új történelmi hangulatot ébresztettek városunk utcáin. Sok merész, de igaz követelést hoztak magukkal, melyet a középiskolás fiatalok és Debrecen dolgozói egy emberként helyeseltek. Tegnap délelőtt tizenegy órakor egy emberként szökkent talpra a Kossuth Lajos Tudományegyetem hatalmas terén a három egyetem ifjúsága… Az összesereglettek előtt újra felolvasták azokat a pontokat, amelyek a követeléseket tartalmazták… A határozatok felolvasása után az egyetem fiatalsága fegyelmezett és zárt sorban elindult a megyebizottság felé. Soraikat zászlóerdők színesítették, s azok a demokratikus követeléseket tartalmazó feliratok, amelyek a fiatalok hitétől új tartalmat és szépséget kaptak. Régi 48-as és forradalmi dalokkal vonultak a Simonyi úton és a Péterfián a március leheletű októberi délelőttben…”

A jelmondatokra, jelszavakra pontosan emlékszem.

Le a sztálinistákkal, vissza Nagy Imrét! Munkás-paraszt- értelmiség, független Magyarországot! Munkásoknak nagyobb bért, ezt kéri a magyar nép! Szűnjön meg a beadás! Csökkentség az adókat! Kossuth-címert akarunk! Farkas-ügyben nyílt tárgyalást! Éljen a lengyel-magyar barátság! Ne csináljunk mindent késve, Nagy Imrét a vezetésbe! Néplap különkiadást! Szovjeteket kivonni! Lengyel-magyar barátság! Szabad sajtó, szabad nép, ezt kéri a magyar nép! Szabad sajtó, szabad nép, visszahozzuk Nagy Imrét!

„A pártbizottság elé sereglett fiatalok itt is, mint a felvonuláson, a legfegyelmezettebben megőrizték higgadtságukat, s lelkesedésükből mindig a haza, a magyarság és a demokratizmus szeretete csendült ki. Szinte ünnepé fokozódtak ezek a percek, s a himnusz hanginak felcsendülése után felhangzottak a Talpra magyar mindig esküre buzdító sorai. Megjelent a fiatalok között Görbe János Kossuth-díjas színész is, akik Petőfi Sándor A nép nevében című versét szavalta el… A pártbizottság után a felvonuló fiatalok a debreceni üzemek elé vonultak, s csatlakozásra szólították fel a munkás ifjúságot is. A munkásfiatalsággal való találkozás után több ezren a Szabadság Lapnyomda elé vonultak, ahol az ifjúság vezetői a nyomdai kefelenyomat példányát felolvasták előttük. A nyomda előtt újra felzúgtak a Talpra magyar igévé vált sorai s az egybegyűltek egy emberként kiáltották a szállóigévé vált refrén fogadalmait.”

Így kezdődött a forradalom Debrecenben.

A délután már több tízezer ember volt a belváros utcáin. Az esti órákban megtörtént a hatalom és a tömegek konfrontációja, a város főbb épületeiről a tüntetők leverték a vörös csillagokat, a Kossuth utcán belelőttek a fegyvertelen tüntető tömegbe, ez volt az országban azon a napon a kommunista hatalom védelmében eldördült, első halálos áldozatokkal járó sortűz. Debrecenben kirobbant a forradalom…

Negyvenöt évvel később

Für Lajosnak, a debreceni forradalmi bizottmány titkárának visszaemlékezése:

„Mindenki tudja ma már, akik 1956 -os magyarországi forradalommal foglalkoznak, hogy a dolgok igazán egyszerre két városban, Budapesten és Debrecenben kezdődtek. Sőt, némi időbeli dolgok a debreceni javára szólnak. Hiszen nem délután kettőkor vagy háromkor indult el a felvonulás, hanem délelőtt tizenegykor. Nem nyolc után lőttek, hanem már hat óra tájban eldördültek a lövések. Ugyanakkor sehol máshol az országban azon a napon nem volt utcai tüntetés. Pedig volt más egyetemi város is. Nagy egyetemi város volt Szeged, az volt már akkor Pécs is, volt számos főiskola az országban, sehol, csak Pesten, sorrend szerint Debrecenben és Pesten volt megmozdulás. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a debreceni ennyire erőtejes volt, ennyire sikeres volt, és ennyire gyorsan megtörtént? Nyilvánvaló, hogy benne volt ebben mindaz, ami előtt előtte ’56 februárjától, attól a bizonyos XX. pártkongresszustól lezajlott ebben az országban. Benne volt az a légkör is, ami Nagy Imre megelőző miniszterelnöksége alatt átjárta az oktatók és a fiatalok gondolkodását. Benne volt az 1954-es márciusi felvonulás, ami akár főpróbának is tekinthető. Ugyanis ugyanazok az egyetemek vonultak fel akkor is, egyetlen zászló, egy piros-fehér-zöld zászló alatt végig a városon, a Petőfi és Kossuth szoborhoz. Vagy az volt benne, hogy Debrecen volt a legmagyarabb város, Debrecennek a légköre, egész múltja, történelme is. Meg azok az éppen akkor összesereglett fiatalok, akiknek jó része faluról jött, vidékről jött, értelmiségi volt, vagy paraszt, mindegy, de sok mindent látott abból a nyomorúságos valóságból, amivel az országot tönkre tették vagy akarták tönkre tenni. Nem tudom ma sem, mi is lehet, milyen tényezők összmunkája vezetett oda, hogy Debrecenben 1956. október 23-án délelőtt és délután az történt, ami történt…. Az a nap a miénk volt október 23-a még az esti kegyetlen visszavágás, a lövések ellenére miénk volt. Az egész napot az az akarat diktálta, mert az történt, amit az ifjúság kigondolt, eltervezett, amiért demonstrált, és amit követelt.”

Filep Tibor újságíró-történész írása