Egy mese, egy mosoly, egy ölelés a beteg gyerekeknek

---

Debrecen - A Meseklinika kezdeményezés a gyerekek és az önkéntesek lelkének egyaránt jót tesz: a lurkók nagy szeretettel fogadják ismeretlen, játékokkal érkező látogatóikat.

---

Hannácska már lassan egy hete feküdt betegen a kórházban, amikor meglátogattuk: édesanyja barátságosan fogadott bennünket, a szőke kislány pedig az ötévesek bájával babázott Natasával, az önkéntessel. Épp a természetfeletti lények és kisállatok egész sorával játszottak, amikor csatlakoztam hozzájuk, és egy superwoman figurát adtam a kis kezébe, amelyből egy leragasztott branül állt ki. Anyukája kiment, hogy a doktor bácsival váltson pár szót. „Még egy éjszakát benn kell maradnod, holnap viszont mehetünk haza” – mondta a kislánynak, mikor visszatért a kórterembe, Hanna pedig türelmesen elfogadta a helyzetet.

Natasa és Hanna játszanak

A fiatal és barátságos Natasával a szőkeség akkor már jó ideje tárgyalt a lila frizurájú sellők repülési szokásairól, a szülői engedélyről, hogy egyik figura a másiknál alhasson. „Megtarthatom a babát?” – kérdezte ártatlan hangján, rávágtam, hogy persze, neki küldte Superman azért, hogy még gyorsabban gyógyuljon. „Miért nem ő hozta el személyesen? Nem voltam elég jó kislány?” – kérdezte szomorú hangon, de megnyugtattuk, hogy az éj leple alatt biztosan meglátogatja majd a hős a lebegő palástjával, és bizony nagyon jó kislány volt egész évben (anyukája is bólogat).

Erre megnyugodott, és a világ legszívmelengetőbb érzése járt át minket, amikor annyira bizalmába fogadott bennünket a kis beteg, hogy megengedte a fejbúbjára nyomott puszikat.

Karácsony közeledtével még inkább felerősödik az emberben az érzés, hogy segíteni szeretne, hogy adni akar. Ha nem is tárgyi ajándékot, legalább az időnket, a figyelmünket, az önzetlenségünket. A Meseklinika kezdeményezésnek köszönhetően a segítő szándékú felnőttek és a felejteni vágyó gyerekek találkozhatnak egy hosszabb játék vagy meseolvasás erejéig. A bejáratnál is önkéntes várja az érkezőket: nevünk aláírása után választhatunk szép képeskönyvek közül, vihetünk különféle játékokat, ajánlják fel. Távozáskor ugyanitt vízfestékkel felvitt tenyérlenyomatot is hagyhatunk egy nagy papíron, és még üzenetet is írhatunk a kis betegeknek. És ami a legjobb: néhány feltételtől eltekintve bárki csatlakozhat ehhez a kezdeményezéshez.

Nem ezért csináljuk

Két egyetemista korú lány egy hatalmas fonott kosárral járta a kórtermeket: a kis betegeket házilag készített mézeskalácsokkal kínálták.

Önzetlenségük pedig annyira nyilvánvaló volt, hogy miután udvariasan elutasították a lehetőségét, hogy a híradásunkban szerepeljenek, még meg is jegyezték: „nem ezért csináljuk”.

Egy másik kórteremben eközben a kollégák is olvasták meséiket, játszották kitalálós játékaikat a nagyobb fiúcskákkal. Dávid és Gergő elmerült a foglalkozások világában az Amerikából jöttem játszása során, majd egyik mesét kérték a másik után. Ők már szerencsére jobban voltak, vidáman rohangáltak a folyosón ezután, és várták, hogy hazatérhessenek. A többi kórteremből félénken kidugták kis fejeiket a lurkók: ők is várták az önkénteseket, akik ott tartózkodásunk alatt szép számmal érkeztek. Fiatal nők jöttek színes ábrákkal díszített könyvekkel, meg ceruzakészlettel, hátha rajzolnának a kicsik.

Az együtt töltött idő után csordultig telik a felnőtt szíve azzal az érzéssel, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy csodás napot szerezzünk másoknak és magunknak egyaránt.

Egy apró baba, egy kedves mosoly, egy kis sütemény, és máris boldogabban lépünk a karácsony napjaiba.

(Ha ön is szívesen mesélne beteg gyerekeknek Debrecenben, itt jelentkezhet.)

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Bárki csatlakozhat a Meseklinika kezdeményezéshez	2018.12.10