Eladó a focista! – modern kori emberkereskedelem

---

Debrecen – Nem a fogait nézik meg a vétel előtt, hanem egy róla szóló DVD-t, de a lényeg ugyanaz. A labdarúgókat ilyentájt úgy árulják, mint a lovakat a vásárban. Csak itt a lókupec mellett a ló is jól jár, a vevő viszont ugyanúgy nagyot kockáztat. Jegyzet.

---

Rene Mihelic és Kovács Ádám. Próbajátékosok. A szlovén válogatott középpályás és a Belgiumban nevelkedő, ám egyébként tök ismeretlen csatár lehetnek a DVSC-TEVA téli igazolásai. Gyors guglizás után rögtön kiderülnek az alapadatok:

Kovács Ádám: 22 éves, 180 cm magas, piaci értéke: 100 ezer euró.

Rene Mihelic: 25 éves, 175 cm magas, piaci értéke: 750 ezer euró.

További keresés után pedig az is kiderül, hogy Kovács a legjobb szezonjában, 2011/12-ben 5 gólig jutott a Nyíregyháza színeiben az NB 2-ben, Mihelic pedig egy gól, egy gólpasszos mérleggel zárt ősszel, a szlovén bajnokságban, az NK Zavrc színeiben. Persze ettől még lehetnek nagyszerű játékosok, ahogy volt is erre jó példa az elmúlt években. Például Ibrahima Sidibe, akit annak idején mindenki kinevetett, egyrészt a testalkata, másrészt az osztrák másodosztályú ajánlólevele miatt. Aztán szép karriert futott be a Lokiban és a belga első osztályban is.

Sajnos azonban ellenpéldából több van. Elég, ha csak a legutóbbi átigazolási szezonra gondolunk. A nagy dérrel-dúrral beharangozott és villámgyorsan leigazolt román Christian Budtól néhány hét alatt megvált a Loki, most pedig Alexander Trninics köthetett cipőfűző helyett útilaput. De emlékezhetünk Farkas II Balázsra, Balajti Ádámra, vagy a félreismert légiósokra: Tchana, Meyé, Wague...

Szóval nem egyszerű történet ez. Mert vannak ugye a minden hájjal megkent lókupecek..., bocsánat menedzserek, akik jó beszédükkel, kiváló üzleti érzékükkel és jól bejáratott trükkökkel (értsd: ámulatba ejtő videó összeállítás és szenzációs online statisztika az áruról) olykor bizony megtévesztik a gyanútlan klubokat. Az árucikk jön, alkudozik, aláír, kicsit futballozik, aztán néhány hét, jobb esetben hónap múlva kiderül róla, hogy selejtes. Mert eltitkolt, gyógyíthatatlan gerincproblémája van, vagy mondjuk porcelántérde, amit csak a ragasztó tart össze a sokszoros törés után, vagy éppen csak túl primitív a labdarúgás nevű játékhoz. Ergo: a sumákság nem (csak) magyar jellemvonás.

Ha tippelnem kell, a beajánlott légiósoknak nagyjából 20, de maximum 25 százaléka használható hosszabb távon, azaz ötből egy, vagy kettő. Ez az igazi zsákbamacska.

Mi tehet a klubelnök? Köthet mondjuk fél plusz, vagy egy plusz X éves szerződéseket, de elég ha csak fél évig fizetni kell az értéktelen portékáért, az is milliókban mérhető. Mert itt nem aranylábakról és fapados igényekről van szó, hanem fordítva: falábakról és nagy fizetésről, lehetőleg aranyban.

Nem véletlen, hogy a labdarúgó szövetség komolyan gondolkodik azon, hogy maximalizálja a magyar bajnokságban játszó külföldiek számát. Jöjjenek a fiatalok, a hatod-hetedrangú légiósok pedig ne vegyék el a helyet a saját nevelésű tehetségektől.

Persze nagy kérdés, hogy van-e saját nevelésű tehetség, meg az is, hogy egy közepes képességű magyar labdarúgó miért kerül többszörösébe egy közepes képességű légiósnak.

Mondom, nem egyszerű dolog ez...