István vigyázott, ne váljon egyoldalú alárendelődéssé a Nyugathoz való kötődés

---

Debrecen – Nemzeti ünnepünk üzenete bizonyos fokig mindig módosul, változik. Mit üzen a 2013-as évben? Püski Levente történész jegyzete.

---

A magyar országgyűlés 1991 márciusában törvényben rögzítette három nagy állami ünnep – március 15., augusztus 20. és október 23. - létét, melyek közül kétségtelenül augusztus 20-a rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal.

Gyökerei 1083-ig nyúlnak vissza, amikor is I. László király uralkodása alatt sor került a döntő lépésre István szentté avatása érdekében. Hosszú időn keresztül inkább egyházi-vallási jellegű ünnep volt. A dualizmus évei alatt, az 1890-es évek első felétől kezdett az esemény egyre inkább állami-nemzeti megemlékezéssé válni, s annak időpontja is augusztus 20-ára módosult. A folyamat 1938 augusztusában tetőzött, amikor a törvényhozás beillesztette a nagy nemzeti ünnepek sorába. Mivel a két világháború közötti időszakban augusztus 20-a immár egyértelmű folytonosságot fejezett ki az Istvánig visszanyúló történeti és az új, vagyis a trianoni keretek közé szorított magyar állam között, s így egyértelműen revíziópárti tartalommal telítődött, a II. világháború után viszont jelentős átalakuláson ment át. Előbb kikerült az állami ünnepek sorából és néhány évig egyházi megemlékezésként élt tovább, de a kormányzat az 1940-es évek második felében - egybeolvasztva az akkor már bizonyos hagyománnyal bíró aratóünnepekkel - az új kenyér megünneplését is ehhez az eseményhez kapcsolta.

1949-től - a felszámolás helyett – az új, szovjet mintájú alkotmány életbe léptetésének hivatalos emléknapjává vált, hogy az államszocialista rendszer bukása után, 1989-1991 között ismét elnyerje régi helyét és fényét a nagy nemzeti tradíciók sorában. Időközben a megemlékezés Debrecenben egészen egyedi eseménnyel egészült ki. Az 1960-as évek második fele óta ezen a napon kerül sor a virágkarneválra, amely napjainkra az ország határain túlra nyúló hírnevet szerzett magának és a latin világra jellemző fiesztákhoz teszi némileg hasonlatossá a megemlékezést.

Augusztus 20-án a nemzet a keresztény magyar államiság létrejöttét ünnepli, de annak az általános mondanivalón túlmutató, konkrét üzenete a politikai-társadalmi környezet függvényében bizonyos fokig mindig módosul, változik. A 2013-as év számára ilyen üzenet lehet az, ahogyan annak idején Magyarország és az európai államok viszonya alakult. Az nem volt kétséges, hogy az ország a „fejlett nyugat”-hoz kívánt tartozni, ráadásul szembe kellett nézni azzal a ténnyel is, hogy az országgal szomszédos Német-Római Császárság az akkori Európa vezető hatalma volt, amely erejéből, terjeszkedési ambícióiból következően komoly fenyegetést jelent a magyar állam számára. István király számos területen - az állam-, egyház és hadszervezet terén – tudatosan törekedett a külföldi minták átvételére, s külön figyelt arra, hogy jó viszonyt alakítson ki hatalmas szomszédjával. Ugyanakkor István mindig vigyázott arra is, hogy a Nyugathoz való kötődés soha ne váljon egyoldalú alárendelődéssé. Államszervezői tevékenysége nem merült ki a külföldi minták puszta átvételében, s ügyes politikával sikerült elkerülnie, hogy Magyarország a német császár csatlósává váljon. István király ebben az értelemben is valóban az önálló magyar állam megalapítójának tekinthető.

 

 

 

 

 

Püski Levente történész írása