Kedves olvasóink, bemutatunk önöknek egy büszke debreceni bűnözőt

---

Debrecen – Médiatörténeti pillanat: mintha az USA-ban lennénk, megmutathatjuk az olvasóinknak egy debreceni rosszfiú arcát.

---

Háromszor dörzsölte meg a szemét a teljes szerkesztőségünk, de még akkor sem igazán hittük el, mit látunk az Országos Rendőr-főkapitányság által kiadott lap, a Zsaru Magazin legfrissebb számának címlapján.

G. Imre csuklóján bilincs (Fotó: Sebestyén Ernő, Zsaru Magazin)

Arról számoltak be, hogy elfogtak egy férfit, aki debreceni, elsősorban belvárosi, új építésű társasházak mélygarázsait törte fel, s onnan különböző dolgokat lopott. G. Imre ellen 30 rendbeli lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt kezdeményeztek eljárást, azóta előzetes letartóztatásban van.

Ez még nem is lenne annyira különös, csakhogy a férfinak mind a címlapon lévő fotón, mind a cikkhez csatolt képen látszik az arca. Érdeklődtünk, hogy esetleg orbitális törvénysértésbe futott volna-e bele a rendőrségi lap, de nem.

Mint megtudtuk, a Zsaru Magazin újságírói épp egy másik sztorin dolgoztak, amikor látták, hogy emberünket bilincsben viszik be a debreceni kapitányságra. Odamentek, fotóztak, a tolvaj meg mondta, csak nyugodtan.

Őt nem kell kipixelezni, homályosítani, hozzák le a képet, lássa mindenki, ki a király Debrecenben.

Nem csupán a nyomozók lepődtek meg, hanem a Zsaru fotósa és újságírója is, de amikor G. Imre a nyilatkozatot is aláírta arról, hogy ez így mehet, nem hezitáltak, lehozták a fotót.

Egészen megdöbbentő ez az egészen furcsa magyar médiaszabályozási rendszer mellett. Gyakran látunk beszámolókat az USA-ból, amikor letartóztatottakról közölnek fotókat, s csak nézünk, hogy „az emberi jogok hazájában” ez így mehet, míg nálunk…

Nos, nálunk amíg keresnek egy bűnözőt, a sajtó lehozhatja a teljes nevét, a fotóját, de amint megvan, máris retusálni kell a képet, a gyanúsított neve onnantól már csak B. Krisztián vagy B. Irma.

Ez akkor is így van, ha évekig forgott a sajtóban a név és a fotó. Azt a férfit például, aki 2004-ben a Nagyerdőn úgy megvert egy debreceni egyetemistát, hogy szerencsétlen joghallgató belehalt, kilenc évig nevezhettük nevén és mutathattuk meg az arcát, hiszen a tíz legkeresettebb magyar bűnöző között volt. 2013-ban fogták el külföldön, azóta ő T. Tamás, az arcát ki kell takarnunk, hiába ítélték el jogerősen.

Gondoljanak csak bele, Sárosdi Lilla egy színésznő, és elvileg közszereplő! Azért elvileg, mert az ország lakosságának valószínűleg 99,99 százaléka a közelmúltig nem ismerte a nevét. Mint ahogy ugyancsak a magyarok 99,99 százalékának fogalma sem volt arról, ki az a Marton László, akiről Sárosdi Lilla azt állította, évekkel korábban az arcába tolta a kis méretű péniszét. Nos, a színésznő és több, azóta jelentkező nő elmondásából leszűrve elég valószínű, hogy Marton László egy rohadt aljas alak, viszont rendőrségi eljárás nem indult ellene, vádemelés, bírósági ítélet nem született az ügyben. Ennek ellenére Marton Lászlóról közszereplő volta okán fotóval, teljes névvel írt a sajtó rögtön a szexuális zaklatási botrány kirobbanása után.

Megérdemli, mondják most sokan, és talán joggal.

De nem érdemelné meg ugyanezt a Bem téri erőszakoló?!

Marton László több nő elmondása szerint visszaélt a hatalmával, szexuálisan zaklatta őket, de senki nem állította, hogy fizikai erőszakot alkalmazott volna. Ellentétben azzal a férfival, aki épphogy szabadult a börtönből, Debrecen belvárosában megtámadott egy fiatal nőt, berángatta a bokrok közé, kétszer nagy erővel arcon ütötte, s azt mondta neki, ha sikítani mer, megöli. Ezt követően megerőszakolta, s csak akkor hagyta abba, amikor a nő azt mondta neki, hogy odaadja minden nála lévő értékét, ha véget ér ez a borzalom.

Nos, ezt a férfit azóta jogerősen elítélték. Az első fokú eljárásban még bűnbánást tanúsított, a másodfokú bíróság előtt ennek már nyoma sem volt. Hibáztatott mindenkit, rendőrt, bírót és a társadalmat. Látszott rajta, hogy nem érdekli a nő sorsa egy cseppet sem. S mit gondolnak, leírhatjuk mi ennek a szörnyetegnek a nevét? Megmutathatjuk az arcát? Nem. Hiába mondta ki mindkét bíróság, hogy bűnös, ha leközölnénk egy fotót, hogy ez az a rohadék, aki megerőszakolt egy nőt Debrecenben, beperelhetne minket, és bizony meg is nyerné a pert.

És akkor még nem beszéltünk arról, amikor valaki úgy érzi, kell neki a sajtó; az eljárás egy szakaszában arccal, névvel nyilatkozik, majd később meggondolja magát, s azt mondja, nem készíthet róla felvételt a média, nevét nem írhatják le a lapok.

Itt van például az abszurditás Csomolungmája; amikor Burka Ferencről és ifj. B. F-ről kell írnunk.

Amikor felmentették őket, és megkapták a tízmilliókat, sztárként haknizták végig a médiát. Most, hogy újra bíróság előtt állnak, mert az ügyészség szerint mégis ők öltek, már csak az apa engedi, hogy leírjuk a nevét, megmutassuk az arcát, fia innentől fogva ifj. B. F., arca hirtelen elmosódott.

Néha még a közszereplők esetében sem egyértelmű a helyzet. Egy egykori, igen befolyásos debreceni MSZP-s politikus az ellene folyó büntetőper első fokú eljárásában még nyilatkozott is a Debrecen Televíziónak a bíróságon, amikor viszont jogerősen is elítélték, már megtiltotta, hogy arcát mutassuk, s onnantól már csak J. L. Katalinként hivatkozhattunk a visszavonult politikusra. Eközben azon gondolkodtunk, hogy az MSZP hajdú-bihari nőtagozatának elnöki tisztsége közszereplés-e, vagy nem.

Szóval elég kusza ez az egész, de most végre a Zsaru Magazinnak és egy debreceni bűnözőnek köszönhetően egy kicsit normálisabb társadalomban érezhettük magunkat. A debreceni zsaruknak meg innen küldünk egy nagy pacsit, hogy létrejöhetett ez a médiatörténeti pillanat, s elfogták Imrét, aki legyen bármekkora arc, a börtönben a helye.