Ki jár majd a debreceni kaszinóba?

---

Kár a kaszinó szó hallatán rögtön Sukorót emlegetni. Elvégre a strandon sem kiáltunk egy csinos női hátsó láttán Szodomát... Jegyzet.

---

Drágám, elugrunk egy kicsit kaszinózni? Persze, szívem, nyúlj be a szekrényembe, ott van a gatyáim alatt pár húszezres, azokat még a múltkor tettem félre zsetonra. Gyere, menjünk, hátha nyerünk. Ha meg nem, legalább buliztunk egy jót.

Talán nem annyira életszerű ez a kis párbeszéd, de akár az is lehetne. Bár az utóbbi időben egyre több kocsmáros vakarta a fejét, meg panaszkodott, hogy nem éri meg már játékgépet sem tartani, most úgy néz ki, valamikor a nem is olyan távoli jövőben játékkaszinó épülhet. S nem egy távoli galaxisban, hanem itt, Debrecenben.

Alig röppentek fel az első hírek, volt, aki máris Sukorót emlegetett, pedig önmagában a kaszinó nem lehet a mutyi, a csalás, a panama szinonimája. Ahogy azért sem kell mindjárt Szodomát  emlegetni, mert az ember lát egy csinos hátsót a strandon. Más kérdés persze, hogy tényleg vannak rossz reflexek. Alig akad például maffia-, meg gengszterfilm, amiben ne lenne ott a kaszinó, mint színpompás háttér, lehetőleg gigantikus méretű autók, csőre töltött fegyverek, úri vagy kevésbé úri kurvák, bankjegy- és zsetonhegyek, valamint öltönyös bűnözők társaságában.

Ha ez lenne a kaszinók lényege, akkor nyilván rögtön bezárnák az összeset – akár Las Vegasban, akár Európában, vagy nálunk. Mert az egy országnak sem érdeke, hogy nyilvánosan és törvényesen lehetővé tegye a bűn meg a fertő melegágyának üzemeltetését. A kaszinó ugyanis nem az a hely, ahol pezsgőt kortyolgató gengszterek megtervezhetik kártya és rulett közben, hogyan rabolják el az elnököt vagy fúrnak meg egy mackót a bankban.

Az ember lényéhez hozzátartozik, hogy szeret játszani. Van, aki pénzben. A kaszinó játékterem, ahol szórakozni lehet. Akinek telik rá, annak akár nagyban. A lényeg a kísértésen van, aminek nem könnyű ellenállni, s akad, aki nem is akar, mert élvezni szeretné a flörtölést a szerencse istenasszonyával.

Ehhez viszont szükség van magára az intézményre. Ami nem csak a szórakozni vágyóknak lehet a szüret terepe, hanem annak is, aki üzemelteti. Az üzemeltetéshez persze pénz kell, meg hely, meg nyilván eleget tenni bizonyos törvényi feltételeknek. Amerikában például több államban az őslakosok üzemeltetnek kaszinót – mondhatni: az indiánok kapnak némi kárpótlást annak fejében, hogy alaposan megritkították őket a művelt és keresztény fehér gyarmatosítók... –, nálunk azonban nincsenek sem indiánok, sem rezervátumok. Törvények viszont igen. Ha ezeket betartja bárki, s emellett van rá pénze, miért is vághatna bele ilyesmibe?

Jelenleg ott tartunk, hogy játékkaszinó épülhet Debrecenben, ha az alapításról szóló pályázatot a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény szerint a nemzetgazdasági miniszter kiírja, amihez szükséges a városi közgyűlés engedélye is. A közgyűlés az engedélyt megadta. Ez van tehát, nem Sukoró, és nem Gomora.

A kaszinónak meg vagy sikere lesz, vagy nem. Ahogy most állnak a dolgok, nem biztos, hogy a debreceniek többsége kaszinózni fog. Akinek viszont telik rá, valószínűleg most is kiéli ezt a fajta szenvedélyét. Ha nem itt, másutt.