Kislányok, kicsit kevés ruhában

---

Debrecen – Abban a világban, ahol minden hétre jut legalább egy pedofil botrány, egy gyerekpornóhálózat-felszámolás, nem jó ómen kiskorúnak látszó modell fehérneműs képével kitapétázni a várost. Jegyzet.

---

Ott áll a lány a buszmegállóban. A reggel ugyan nem különösebben hűvös (hiszen tavasz van), de azért elég húzós ebben az időben, ilyen korai órán és ilyen lenge öltözetben nézni a világra. Még akkor is, ha ezt a lányt inkább a világ nézi. Ahogy ott várakozik szendén, szűziesen, ártatlanul, és természetesen fehérneműben. Az a dolga ugyanis, hogy kedvet csináljon egy bizonyos márkához. A küldetését valószínűleg teljesíti is, mert jó ránézni, és mert nem csak ebben a megállóban látható, hanem a szemköztiben is, meg ki tudja még hány helyen szerte a városban.

Ami az egyik oldalról rendben is van. Reklámról van szó. A jó reklám hat rám, a fogyasztóra. Tekintve azonban, hogy a férfiember nem tipikus vásárlója a melltartóknak és bugyiknak (legfeljebb Bálint- meg nőnapon) elsősorban a hölgyek fantáziáját indíthatja be ez a kollekció. A másik oldalról azonban talán az urakat sem hagyja hidegen. Ezzel viszont van egy apró gond. Ízlés és megítélés dolga, de ez a lány a plakátokon simán kiskorúnak néz ki. Ennek az állításnak az igazolásához vagy éppen cáfolásához persze nyilván lehetne szakértőket hívni, kerekasztal-beszélgetést folytatni, tudományos álláspontokat ütköztetni, érvelni vagy ellentmondani. De a helyzet az, hogy egy átlagos férfi szemüvegén át ez az ifjú hölgy simán úgy néz ki, mintha valahol a 16. életéven túl, de a 18. esztendőn még innen lenne. Ha megjelenne a pénztárnál kosarában cigivel meg egy palack száraz fehér borral, valószínűleg kérné tőle a boltos a személyi igazolványt. Lehet, hogy a valóságban már húsz is elmúlt, vagy akár a huszonötödik szülinapját is rég elfelejtette, mert jók a génjei, de ez mindegy. Itt most a látszat érdekes, akár csal, akár nem.

Tudjuk mi, a divat az már csak olyan, hogy vannak gyerekmodellek is, és még a pelenkásoknak szánt babaruhákat is be kell mutatnia valakinek. A fehérnemű azonban az intimitással hozható összefüggésbe. A lenge öltözetű kislány meg az intimitás együtt viszont nem olyan jó párosítás abban a világban, ahol minden hétre jut legalább egy pedofil botrány, egy gyerekpornóhálózat-felszámolás vagy valami hasonló. Normál üzemmódban ez nem tetszik az embernek.

Ugyanúgy nem tetszik, mint azt, hogy az amúgy koruknak megfelelően aranyos és bájos tinisztárokból hirtelen hódító vampok lesznek. Miért válik vonzóvá egy idő után a dögös démon figurája? Miért van szüksége mondjuk a hazai Lolának arra, hogy a Lolita-korból kilépve olyan klipet forgasson, ami az erotikus fantáziákat ostromló érett Madonnát idézi fel? Vagy mitől jobb fej az a Miley Cyrus, aki a fotósok meg a hírnév kedvéért boldogan ribanckodik, mint az a Hannah Montana, aki évtizedeken át saját generációja bálványa volt? Tudjuk persze, Britney Spears is akkor tudott visszatérni a felejtés tárnáiból, amikor bugyi nélkül villantott, meg Lindsay Lohannak is kellett pár drogos meg alkoholelvonós botrány a címlapokhoz. Itthon is vannak olyan hírességek, akik arról híresek, hogy híresek, és ezért bármire képesek: akár férget is esznek, csak nehogy túl gyorsan leteljen az a 15 perc hírnév...

Amihez képest persze egy kiskorúnak látszó, fehérneműben feszítő modell szinte semmi. Sokaknak talán fel sem tűnik ebben a világban, ahol minden arról szól: maradj fiatal minél tovább, bármi áron. Legyél fiatal akkor is, ha már elmúltál negyven-, ötven- vagy hatvanéves, mert ma ez a rend, a trend. Ez a plakátlány amúgy nagyon dekoratív, szemrevaló, és nincs tényleg nincs benne semmi zavaró vagy durva szexiség – de azért az emberben még maradhat némi kellemetlen érzés.