Kockafej van, tévészem nem lesz, az asztrológia viszont működik

---

Abszurdnak tűnik, de a születési hónap hat az ember tulajdonságaira és életlehetőségeire brit tudósok szerint. Jegyzet.

---

Hisz Ön az asztrológiában? Elhiszi, hogy aki decemberben jön világra, az nagyobb valószínűséggel választja a fogorvosi pályát, míg a januári születésűek közül az átlagosnál több lesz az adósságbehajtó? A februáriak hajlamosabbak a művészkedésre, a márciusiak körében sok a pilóta. S mit gondol arról, hogy a nyár szülöttei kisebb eséllyel lesznek sztárfocisták, orvosok, fogászok? Vagy hogy a tavaszi gyerekek hajlamosabbak a skizofréniára, az Alzheimer-kórra, az asztmára, az autizmusra, és kevésbé értelmesek, mint a más évszakokban születettek?

Mielőtt legyintene az olvasó, szólunk, csak óvatosan a lekezelő vigyorral: mindez egy brit tanulmányban szerepel.

19 foglalkozást vizsgáltak statisztikai elemzők a legutóbbi népszámlálás információit használva, és arra jutottak, hogy bármilyen nehéz is az összefüggéseket a születési hónappal megmagyarázni, de kétségkívül létezik – írta a tanulmányt ismertető The Daily Telegraph című brit lap az MTI hírei szerint számunkra is elérhetően.

Az újság felidézte, hogy Russel Foster, az Oxfordi Egyetem idegkutatója pár hónappal ezelőtt szintén a születési időszak szembeötlő következményeiről beszélt. „Egyáltalán nem vagyok az asztrológia szószólója – badarságnak tartom –, de az évszakok hatásaitól nem vagyunk mentesek. Abszurdnak tűnik, hogy a születési hónap befolyásolja valaki életlehetőségeit, testmagasságát, tanulmányi eredményeit, testtömegindexét, napi életritmusát, azt, hogy éjszakai bagoly-e, vagy koránkelő, mégis mindez összefügg bizonyos mértékben a világrajövetel idejével” – idézte Fostert a lap.

Sokféle magyarázat lehet arra, miért van ez. A tudósok feltételezései szerint az eltérések egyik oka az is lehet akár, hogy mennyi napfény éri az anyát terhessége alatt. A napsütés ugyanis serkenti a D-vitamin termelődését, amelynek hiánya viszont a magzat első hónapjaiban hosszútávra kihathat rá.

A magyarázatokon túl azonban jóval érdekesebb, hogy éppen a britek mondják ezt. Azok, akik jókora gyarmatbirodalmat építettek, elindították az ipari forradalmat és a kapitalista világrend bölcsőjét ringatták – tehát a pőre anyagi dolgok világában éltek és élnek. Nem véletlen, hogy a világgazdaság, a tőzsde egyik központja ma is London. Ez van az egyik szinten. A másikon viszont az, hogy elmondható róluk: a kelta bárdok és mesemondók, a mágikus druidák utódai, akik egyebek mellett a Gyűrűk Ura alapjául szolgáló mese- és mondavilágot is megalkották. Véletlen-e ez a kettősség? Esetleg itt lehet magyarázatot találni arra is, hogy Robin Hood utódai ma is élnek, és szívesen bandáznak, csak éppen nem a sherwoodi erdőben, hanem az ifjúsági szubkultúrák tarka világában, vagy éppen a futballstadionokban? S nem íjászversenyt rendeznek, hanem összecsapásokat koncertek, focimeccsek előtt és után? (Esetleg alatt?)

S talán ezért van az is, hogy az ennyire szélsőséges briteknél egy másik tanulmány szerint a lakosság zöme még mindig elhiszi például, hogy a sok tévézéstől négyzet alakú lesz a szeme? Ami nyilvánvaló marhaság, de mégis mutatja, hogy ebben a szikár, nyomasztóan anyagias világban egyáltalán nem érezzük jól magunkat. Akkor sem, ha egy viszonylag pörgő gazdaságban élünk (náluk), vagy egy kevésbé pumaképűben (nálunk). Valami másra vágyunk. Valamire, ami nincs, de lehetne is akár. A négyzet alakú szemtől persze még messze vagyunk, de a kockafejtől nem. Ahelyett viszont mégis jobb lenne valami. A vonzódás az asztrológiához, az ezoterikus világhoz egyértelműen mutatja ezt.

A kérdés persze az: mi lesz, ha a sokáig babonaságnak és butaságnak gondolt asztrológián túl másokról is bebizonyosodik, hogy igenis lehet valóságos alapjuk, legfeljebb még nem képes kielégítő magyarázatot adni a tudomány?

Jönnek a démonok és angyalok? S kiderül a szomszédasszonyról, hogy tényleg tud szemmel verni?