Legyen ön is egészségfüggő!

---

Debrecen – Elbutít a magas vércukorszint, az ülőmunka növeli a bélrák kockázatát, a kollagén viszont nem csak fiatalít, de az éhséget is csökkenti, a diétával pedig visszafordítható a veseelégtelenség. Egyetlen kurta nap egészségünkkel kapcsolatos híreitől ízlés szerint a frász törheti az olvasót, vagy a mennyben érezheti magát.

---

Az egészség kontra egészségtelenség mókuskerekében igazán sajátosan telnek perceink, óráink, éveink. Így van ez, amióta az eszünket tudjuk. Amit jószerével el se nagyon merünk már inni, hiszen igaz, hogy a szakemberek (no jó: szakik) azt mondják, a legjobb orvosság a pálinka (szigorúan a fehér változat!), és hogy napi egy(-két) pohárka bor az élet, erő és egészség, mások viszont azzal riogatnak, hogy függők leszünk, mint a szomszédasszony, aki mindennap vesz valamit az úrinősen Second Hand Shopnak nevezett úri turiban. Ásványvízre viszont mégsem állnánk rá, mert nem szeretnénk a szervezetünket túlterhelni a föld sójával. Egyébként is: mi már ahhoz a nemzedékhez tartozunk, amely eleget hallotta, hogy a debreceni csapvíz jó, és összességében olcsó is. Ami igaz, hiszen nagyjából ötven forintért vagy egy liter palackozott vizet, vagy száz liter debreceni csapvizet kaphatunk. Az utóbbi választás viszont a vesénket terhelné meg túlzottan, tehát nemet mondunk a mértéktelen vízivásra (is).

Ha nem pálinkát, nem bort és nem vizet iszunk, akkor nem marad más, csak a tej. Hiszen ki is ne emlékezne a régi szlogenre, hogy igyunk tejet. Aztán meg az információrobbanás századának újabb híreire, hogy mégsem, mert az alapvetően egy másik faj csecsemőjének tápláléka eredetileg, nem a miénk. Ennyi erővel azonban a tojást is ki kellene dobni, ami meg maga egy másik faj még alakulgató egyede. Mielőtt azonban eljutnánk a megavega-kosztok dicsőítéséhez, itt szólunk: az ember étkezései tekintetében a disznóhoz meg a majomhoz hasonlít leginkább. Azaz vegyes táplálkozásra született.

S ha már tej-ügyben nosztalgiázni kezdtünk, emlékezzünk csak a nagy Kádár-kori reklámhadjáratra, mely a margarint emelte csúcsra: pont úgy voltunk a növényi zsiradékkal megkent, szalámit, sonkát és egyéb feltéteket nélkülöző kenyérrel, mint manapság a hamburgerrel. Képen lehet, hogy jól néz ki, de ha kézbesül, akkor az maga a borzalom. A látvány kiváltotta felfokozott várakozás és a valóság drámai eltérése következtében aztán nem is csoda, hogy az óvatlan fogyasztó áldozatnak érzi magát: mint aki diszkóba készült csajozni, és végül egy olyan bárba érkezett, ahol csupa bajuszos ember mosolyog rá bőrszerkója szíjait igazgatva.

Apropó bőrszerkó. Az sem egészséges. Télen hideg, nyáron belefülled az ember fia és lánya. A klímát pedig már bekapcsolni sem merjük, mert a hűtés egyben fűtéssel is jár. Miközben a lakás belül hűl, kívül a meleg fokozódik: s minél melegebb van belül, annál jobban kell hajtani a klímaberendezést. Kárt okozunk a természetnek, s egyben kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy beszerezzünk egy ún. légiósbetegséget, ami nem azonos azzal, amiben Rejtő Jenő (alias P. Howard) észak-afrikai sivatagi portyákon három napon át 30-as gyerekcipőben járatott, amúgy nagy lábú hőse szenvedett.

Bizonytalanok vagyunk, mit kellene tennünk. (Vagy mit nem.) Ha fáj a fejünk, nem akarunk szenvedni, de gyógyszert egyre kevésbé merünk bevenni. Még az egyszerű és megszokott tablettákat is próbáljuk hanyagolni. Például ezt az igazi klasszikust, az Aspirint. Ami egy friss tanulmány szerint csökkenti a szívroham, viszont növeli a vérzés kockázatát. Egyik sem tűnik örömteli élménynek, ha velünk történik meg.

Legjobb, ha hanyagoljuk az ilyen cikkeket. S ha találunk még némi húsvéti maradékot a hűtőben, inkább válasszuk azt. Egy pohár jó sör kíséretében, mert folyadékbevitelre feltétlen szükségünk lesz – már csak a zsíroldás érdekében is.