Magyar média: vérengzés vagy vérfrissítés?

---

Debrecen – Utcára mennek a szocialisták Debrecenben. Legalábbis arról kapott értesítést hírportálunk, hogy a közszolgálati médiában zajló tömeges elbocsátások ellen kíván tiltakozni az MSZP városi, és az Új Irány Mozgalom megyei szervezete. Terveik szerint utcai kitelepülést szerveznek július 23-án a Kossuth tér és a Csapó utca találkozásánál.

---

Olvassuk levelüket: „Véleményünk szerint, olyan újságírókat raknak utcára, akik évtizedeken át nívós szakmai munkával bizonyították tehetségüket. Ők a közmédia teljes fideszes gyarmatosításának útjában állnak. A kormány mindenkit kirúg, aki nem akar kormányzati ukázok szellemében dolgozni. Nemcsak tisztogatás folyik, de megfélemlítés is. Ha nem állsz be a sorba, akkor repülsz – ezt üzeni a nemzeti együttműködés kormánya, sokadszor.”

Bár bizonyos lapok és hírműsorok előszeretettel nevezték a közmédia átalakítását vérengzésnek, azért nyomjunk egy frissítést és idézzük fel, az elmúlt húsz esztendőben tényleg az a kép élt bennünk, hogy a magyar sajtó jó? Hogy mintaszerű a közszolgálati televízió? Az az M1, amelyikkel kapcsolatban kormányváltásról kormányváltásra az elfogultság árnyéka vetődött? Vagy amelyik a reggeli műsorát kiszervezte, s éveken át olyan napindító programot kínált az országnak (pontosabban a felének, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt eléggé hamar kivonult belőle), mely felért egy időutazással, mivel nagyjából a hatvanas éveket idéző díszletek között folytak a mindent erősen egy irányból megközelítő beszélgetések? Nem akarunk emlékezni arra sem, hogy a köztévé nézettsége rendszeresen elvérzett a kereskedelmiek mögött? Ugyanis nem szabta a divatot, hanem kullogott utána. Ami nagy különbség. Szóval bizonyára vannak remek szakemberek, akik a továbbiakban nem abban a beosztásban, nem annyiért, és főképpen nem ott fognak melózni – de az élet azért ettől aligha áll meg.

Egyébként is: semmi sem örök. Amikor egy falusi iskolában hirtelen kevesebb gyerek lesz, bármennyire jó tanítók is dolgoztak ott addig, akiket szeretett a közösség, meg elismertek az intézmény, meg a település vezetői, nem feltétlenül maradhatnak tovább. Nincs rájuk pénz. Durva? Az. Pedig a pedagógusok vélhetően eleve vékonyabb pénztárcával járnak, mint a sajtóguruk. De lehetne bármi mást is mondani, hiszen ez egy ilyen ország: tegnapelőtt még multicég akart itt üzletet építeni, tegnap munkahelyeket teremtettek, ma csődöt jelentenek és holnap ki fognak rúgni mindenkit. Menjünk utcára minden alkalommal, ha valahol leépítenek, átszerveznek, átalakítanak? Vagy eleve költözzünk a szabad ég alá, mert mindig történik majd valami? Kossuth-terezzünk újra, csak most más irányból?

Semmi nem áll meg, minden változik. A közmédiával kapcsolatban persze hihetjük azt, hogy ott azért jóval magasztosabb ügyekről van szó, mint bárhol másutt: de alapvetően az is egy munkahely, ahol emberek dolgoznak. Vagy tegnaptól, mától, holnaptól más emberek.

Mellékesen: meglehet, alaposan eltévedtek a szocialisták, amikor éppen Debrecenbe szerveztek ilyen megmozdulást, hiszen nem kifejezetten Debrecenre jellemző a leépítés és a fejek hullása. Talán érdemes lenne vonatra ülni, és Budapestre, a vérengzés, vagy ha úgy tetszik, a vérfrissítés helyszínére utazni. Ha lesznek elegen, talán igénybe lehet venni csoportos kedvezményt is a vasúton.