Médiakísértet járja be a panelházak sűrűjét

---

Miskolc-Debrecen – Médiakísértet járja be a hazai sajtót a napokban. A médiakísértet személyesen Gyurcsány Ferenc, a hír pedig, amit magával hurcol, mint a tévésorozatok vámpírja a hosszú kabátját, az, hogy lakótelepre költözött. Miskolcra, az Avasra. Jegyzet.

---

Gyurcsány Ferenc nem egyedül érkezett. Vadai Ágnes, Varjú László, Molnár Csaba is vele ment, ők is beköltöztek egy-egy panelben élő családhoz. A hírek szerint a volt miniszterelnök és párttársai szerdáig laknak Miskolcon, és egy családdal együtt élik mindennapjaikat.

Alapvetően dicséretes, ha egy politikus ilyen közelről is górcső alá venné a nép életét, hogy közvetlenül szembesüljön azzal, milyen olyan helyen lakni, ahol a garázsból kialakított boltban tejet kapni, meg kenyeret, ahol a postaládákat meg a kocsikat gyakran feltörik, ahol kis pénzből élnek a kisemberek és esélyük sincsen, hogy a helyzetükből könnyedén kilábaljanak. A történet szépséghibája, hogy elkésett kissé ez az akció. Gyurcsánynak akkor kellett volna fejest ugrania a nagy magyar valóságba, amikor még miniszterelnök volt.

Akkor viszont mással volt elfoglalva. Eljátszotta például a táncos a sötétben című szerepet. Nevéhez köthető a rendszerváltozás utáni magyar szónoklat egyik csúcsteljesítménye is, melyet ellenfelei őszödi hazugságbeszédként szoktak emlegetni. A kurvaországozással, meg a nagyon is szókapcsolattal pedig a nyelvújítás nagy könyvébe is beírta magát. Időnként láthattuk nagybetűs Demokrataként, a demokrácia szószólója, temetője és megmentője szerepében is. De azt se feledjük azért: volt ő sikeres vállalkozó is, valamint fiatalkori ambícióinak köszönhetően pedig ifjúkommunista, meg reformer is.

Sok emlékezetes tévészereplése volt: egy alkalommal például párttársai gyűrűjében arról beszélt, hogy ők azok, akik tudják, milyen reggel jó korán kelni, indulni munkába. Gyurcsány mondta, Szekeres Imre és kollégái meg ott bólogattak hátul, pedig valószínű annyira volt rájuk jellemző ez a módi, mint a marxista filozófusok többségére, akik nyilván nem a gyári dudaszóra ébredtek még a sötétben, hogy melegítsék a sparhelten a kávét, és szikkadt kenyérre kenjenek vajat, hogy végre hónuk alá fogott kopott táskával induljanak műszakba. De feledhetetlen az is, ahogy a Parlament előtt kaszkadőröket megszégyenítő módon a rendfenntartók elé vetette magát a demokráciáért aggódó tüntetőként.

Most pedig itt ez az avasi program. Tulajdonképpen elterelő hadműveletnek is lehetne nevezni, mert amikor hetek óta az EU, az IMF, Brüsszel, Strassburg, Baroso és Orbán van műsoron, akkor nehéz magának médiafigyelmet szerezni. Mert egyébként szinte mindent sikerült már ellőnie.

Lehetne azt mondani, hogy ez a látogatás szimbolikus. Azt jelképezi, hogy onnan, a csúcsról ide lehet majd zuhanni. Vagy azt, hogy innen, a panelből is el lehet majd jutni oda. De attól tartunk, a valóság ennél sokkal prózaibb. Ahogy boldogult Freddy Mercury énekelte annak idején: „the show must go on...” Azaz: a show-nak mennie kell... Ennyi, semmi több.