Mennyit ér Munkácsy festménye?

---

Debrecen – Ha a magyar állam kifizetné, amit a kanadaiak kérnek a Munkácsy-képért, akkor törne csak ki a nagy felháborodás. Jegyzet.

---

Hétfőn elszállították a Krisztus Pilátus előtt című festményt a Déri Múzeumból, mert lejárt az alkotás letéti szerződése, így a mű visszakerül Kanadába, a Hamilton Galériába. Mint a Dehir.hu írta cikkében, a kép helye a múzeumban jelenleg üres. Közben javában záporoznak a nyilatkozatok, hogy történhetett meg ez, miért nem vette meg a város, vagy a magyar állam Munkácsy remekét. Tényleg ennyiről van szó, egyszerűen meg kellett volna venni, s már rég nem lenne semmi gond? Ennél kicsit összetettebb a helyzet.

Adott három kép és három tulajdonos: az Ecce Homo a debreceni múzeumé, a Golgota Pákh Imréé (aki maga is azt vallja, hogy a három képnek együtt kell maradnia, és Debrecenben kell együtt tartani őket), a Krisztus Pilátus előtt pedig a kanadai Hamilton Galéria tulajdonában van. (A Hamilton Galériának pedig a kanadai adótörvények miatt ki kell állítani a képet, tehát nem tehetik meg, hogy azt mondják, fogjuk és mindörökre elzárjuk egy jól őrzött raktárba.)

Rögtön itt az első kérdés: kinek is kellett volna megvennie a Krisztus Pilátus előtt című képet. Debrecen városának? Vagy a magyar államnak? Munkácsy képei nem kizárólag a debrecenieknek fontosak, hanem az egész magyarságnak. Bár nyilvánvalóan a cívisvároshoz kötődnek, nem extrém elképzelés, hogy a Krisztus Pilátus előtt képet a magyar állam vegye meg.

Itt viszont azonnal jön a következő csavar: mennyiért is? Mennyit ér ez a kép nekünk, magyaroknak? Vagy a kanadaiaknak, netán a franciáknak, vagy akárki másnak? Ugyanannyit? Aligha. Mert más a képhez fűződő viszony egy olyan országban, ahol azt sem tudják, ki volt az a Munkácsy Mihály, s megint más ott, ahol büszke lehet rá egy egész nemzet, hogy nagy fiai sorába tartozik.

A képeknek azonban az érzelmi viszonyuláson túl létezik konkrét, forintosítható ára is. A Hamilton Galéria a Népszava írása szerint 5,4 millió dolláros (azaz több mint 1,2 milliárd forintos) eszmei értéken tartja nyilván a Krisztus Pilátus előtt című képet, míg szakmai források szerint a kanadai galéria több mint 2 milliárd forintnak megfelelő összeget szeretne kapni a képért. Nem pont ugyanakkora összegről van szó, láthatjuk. Különösen annak fényében, hogyha felidézzük: 1988-ban a Sotheby’s aukciósház New York-i árverésén 60 ezer dollárért adták el a festményt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a 26 évvel ezelőtti árat kellene figyelembe venni ma is (aminek nagyjából a százszorosa a jelenlegi becsült ár). Más kérdés, hogy óriási a különbség az 1,2 és 2 milliárd forint között, függetlenül attól, kinek kellene kicsengetnie: a városnak vagy az államnak. El tudjuk képzelni, micsoda botrány törne ki, ha az állam azt mondaná, na jó, kifizetjük, amit kérnek a képért, rögtön odaadjuk azt a 2 milliárdot? Ne vicceljünk már! Akik ma azért háborognak, hogy meg kellett volna venni a Munkácsy-képet, kerül, amibe kerül, azok rögtön azért hívnának össze sajtótájékoztatót, micsoda pazarló ez a magyar kormány, hogy csak úgy dobálja ki a milliókat és milliárdokat egy kis vászonra, meg némi festékre... Bizonyára jól emlékeznek a Dehir.hu olvasói is, hány éven át csapkodta az ellenzék az asztalt, hogy minek épülnek itt stadionok, mikor lélegeztető gépeket is lehetne venni az árukból, vagy akár a szegények között is szét lehetne osztani a rájuk szánt pénzt...

Attól sem lehet eltekinteni, hogy a szakember, Baán László, aki korábban az állam képviseletében tárgyalt a Krisztus Pilátus előtt című alkotás megvásárlásáról elmondta: a nemzetközi műtárgypiacon is ismert, hogy a Munkácsy-képek tényleges piaca már évek óta Magyarország. Azaz: igazából minket hoz lázba ez az alkotás, számunkra igazán nagy érték. Ez viszont nem jelentheti azt, hogy a vásárlási szándék ismeretében a hazai műkincspiaci árakat figyelmen kívül hagyó, irreális árat kényszerítsen bárki a magyar államra.

Azon nincs mit csodálkozni, hogyha egy befektető megvesz egy műalkotást, és szeretné drágábban, jó nagy nyereséggel eladni. Az viszont megint más kérdés, van-e rá potenciális vevő, s ha van, mennyit hajlandó adni érte. Szép az eszmei érték, de ha egy befektetőnek pénzre van szüksége, akkor az kevés, hogy leírja: ez a kép ennyit meg ennyit ér. Ha a befektetőnek pénzre van szüksége, a vevőnek meg a képre, akkor nyilván meg kell egyezni.

Az ugyanis biztos, hogy nekünk, magyaroknak, fontos Munkácsy Mihály festménye. De arra semmi garancia, hogy a piacon van más vevő is rajtunk kívül, akit valóban érdekel Munkácsy képe.

Egyébként pedig ha a Krisztus Pilátus előtt című műért a fent említett és irreálisnak tűnő 2 milliárdot kifizetné a magyar állam, gyaníthatóan a Golgota tulajdonosa, Pákh Imre sem adná kevesebbért a másik festményt. S akkor megint teljes erőbedobással háborogna az ellenzék, micsoda pazarlást folytat az állam. Emlegetnének stadiont és lélegeztetőgépet – ahogy megszoktuk már.

Nem lenne egyszerűbb a háborgás helyett inkább még egy kis időt hagyni?