Naponta sok tucat embert temetnek a cigi miatt

---

Amit tilos, az tilos. Például dohányozni is. Lehet, hogy túl szigorú a törvény, de nem biztos, hogy másból értenénk. Jegyzet.

---

Tilos a dohányzás. Amikor az első ilyen magyarországi táblák készültek (ötven vagy száz éve?), aligha gondolta bárki is, hogy az lesz. Tényleg tilos, és nem csak konkrétan a tábla alatt, hanem zárt térben gyakorlatilag mindenütt. Ami még a negyvenes-ötvenes-hatvanas években a férfiasság vagy a jófejség szimbólumának számított, amit sztárok és westernhősök reklámoztak, az ma már-már bűn. Megvetendő, üldözendő, büntetendő.

Ma a közbeszédben előkelő helyet foglal el a dohányzásról és a dohányzás tiltásáról való társalkodás. Aki a tiltás ellen érvel, azt mondja: tönkre fognak menni a vendéglátóipari egységek. Meg szabadságot emleget. Esetleg példának hoz egyebeket: pálinkát, drogot, mesterséges ételízesítőket. Hogy azokat is be kellene tiltani, ha a cigit is. Valóban, lehetne. De akkor lenne csak jó hangos a közbeszéd, ha hirtelen mindezek kukába kerülnének, s arról születne törvény, hogy nincsen pia, bagó, műkaja és még millió minden nincsen, ami árt. Azért, mert árt. S ami árt, az alapvetően és hosszútávon mégiscsak sokba kerül.

Érvekkel ugyanis a másik oldalról is lehet dobálózni. Ha igaz, hogy Magyarországon a 14 évesnél idősebb lakosság csaknem harmada dohányzik (azaz 2 és fél millió ember), és az sem vakítás, amit az Egészségügyi Világszervezet, a WHO állít, hogy csaknem minden tizedik haláleset a dohányzás következménye, akkor ez azt jelenti, évente 30 ezren halnak meg a cigi miatt nálunk. Vagyis, naponta nagyjából 82 embert temetnek a dohányzás miatt. Hogy nem is olyan sok ez? Erről kérdezzük meg azokat a családokat, akiknek a kedvéért megkondítják a lélekharangot a temetőben.

A számokkal másképpen is kalkulálhatunk. Egy átlagos, kb. 600 forintos doboz cigiből 365, azaz napi egy doboz 219 ezer forintba kerül. Ha ezt megszorozzuk a hazai dohányosok számával, akkor az jön ki, hogy 547 és fél milliárd forintot költ az ország népe cigire. Egy év alatt. Ez az egyik oldal. A másik viszont az egészségügyé: szétnéztünk az interneten, s találtunk olyan tüdőgyógyászt, aki azt hirdeti, hogy egy 30 perces ellenőrző vizsgálat nála 9 ezer forinttól, egy konzultáció és egy általános vizsgálat pedig 12 ezertől indul. Nyilván döntés, hogy mi mit ér meg. Aki dohányzik, nem azért dohányzik, mert tudatosan beteg akar lenni. A dohány élvezeti cikk. Csak éppen a betegség lehetősége magasabb kockázati szinten van jelen a dohányos életében.

Az rossz érv, hogy tönkre fognak menni a kocsmák, ha nem lehet dohányozni, meg hogy aki ilyen helyre megy, az úgy is megszokta, hogy füst van. Annak idején például a DDT nevű rovarirtó szert is széles körben használták, mert hatékony volt. Csak éppen brutálisan mérgező. S nem csupán az ízeltlábúakra, hanem a simabőrűekre nézve is. Olyannyira, hogy mint utóbb kiderült, elsősorban a férfiak ezernyi egészségügyi nyavalyájáért is ez az anyag volt a felelős.

Másrészt, ami sokaknak fáj, hogy ennyire durván, kompromisszumok nélkül történt a tilalom bevezetése, azt a kérdést is felveti, hogy egyébként megértenénk-e, miről van szó. Azért ne feledjük el, olyan országban élünk, ahol a közvélekedés szerint a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. A 30-as táblánál harminccal közlekedőt épp, hogy le nem tolják az útról, az ilyen nyomorult lúzerek miért nem mennek inkább gyalog... Másrészt tudjuk ugyan azt is, hogy zéró tolerancia van szeszfronton, és mégis dohogunk, hogy egy sörrel még simán haza tudnánk gurulni. Nem csak biciklivel, de kocsival is. Ha azonban egy sör lenne a megengedett alkoholmennyiség, vélhetően hamar egyről a kettőre jutnánk. Mert aki egy korsóval is topon van, annak a kettő se kottyan meg... – érvelnének sokan. S ha már a közlekedésnél tartunk, itt megint bejön, hogy aki fenyegetve érzi magát, az mégis inkább betartja a szabályokat, s nem betart. Míg a zebránál zsigerből rágyorsító autósok egészen megfogyatkoztak, a gyalogátkelőn kerékpárral átsuhanó bicajosok száma mintha még mindig változatlan lenne...

Amúgy a mostani szilveszter is jól modellezte, miből értünk mi. Évekig ugyanis hiába cikkezett arról a sajtó, hogy a petárda veszélyes is lehet, és hiába olvastuk, hogy letépheti egy-két szerencsétlen kezét-ujját, ez nem érdekelt senkit. Bő héten át, karácsonytól január első napjaiig folyt a durrogtatás. Manapság, amikor lehet tudni, hogy akár százezerbe fájhat egy ilyen tiltott manőver, valamivel csendesebb a szilveszter előtti időszak. Azt állítani túlzás, hogy egy petárda sem durrant el, de lényegesen kevesebb, mint pár éve. Valószínűleg ez lesz ez a cigivel is. Egy ideig még füstölgünk – aztán leszokunk róla.