Segítünk a Nagy Testvérnek kukkolni – önként és dalolva

---

Tilos lesz lájkolni? Ugyan már! Nem ezen a gombon múlik, mit tudhatnak meg rólunk. Mi egyébként is önként és vigyorogva kiáltjuk világgá, kik vagyunk. Ehhez még csak internet sem kell. Elég egy bankkártya, egy mobiltelefon. Soha nem fogjuk megtudni, ha adatbázis készül rólunk. Jegyzet.

---

Az összes helyi intézmény honlapjának le kell vennie a like gombot: Schleswig-Holstein német tartományban született döntés erről, mint azt a napokban olvashattuk az Index hírportálon. Az állam adatvédelmi biztosa ugyanis elrendelte a Facebook like gombjának tiltását, miután kutatások kimutatták, hogy a Facebook adatbázisokat épít arra alapozva, hogy a felhasználók mikor, mit lájkolnak. Mivel egy ilyen adatgyűjtés ellentétes a németországi törvényekkel, a biztos szeptember 30-ig adott határidőt a honlapoknak, hogy távolítsák el az ominózus gombokat, ellenkező esetre 50 ezer eurós büntetést helyezve kilátásba.

Így szól a hír, azzal a kiegészítéssel, hogy a Facebook az intézkedésre közleményben tagadta a vádakat, állítva, hogy a like gomb használata összhangban van az EU-s adatvédelmi törvényekkel. Merthogy a like gomb csak IP-címeket gyűjt, és még ezt az adatot is törlik 90 nap után.

Mielőtt bárki ájuldozni kellene, hogy lám, a Nagy Testvér ugye, hogy rajtunk tartja a szemét, nem kell vödörért rohanni, hogy felmossuk magunkat. Bizony ez a like gomb csak a csúcsa a jéghegynek, anélkül is önként, vigyorogva szolgáltatunk magunkról információt. Nem kell ahhoz semmiféle gomb, hogy hülyét csináljunk magunkból. Segítünk mi magunktól is a Nagy Testvérnek kukkolni! Rögtön ott indul a történet, hogy felmegyünk a Facebookra. (Vagy az Iwiwre.) Közhírré tesszük, kik vagyunk, hol tanultunk és hol dolgozunk, kik a barátaink. Riszálunk fürdőruciban, csajunk (pasink) társaságában pózolunk, és olykor olyan gázos kommenteket követünk el, amire minden épeszű személyzetis azt mondhatja esetleg (mert ma már ők is iwiweznek meg fészbukoznak!), hogy ilyen emberre nincs szükség a cégünknél. Kell ennél több?

De még csak ilyen közösségi oldalakra sem kell felkúszni ahhoz, hogy ontsuk magunkról az adatokat. Elég, ha alkalmazkodunk a korhoz, és megelégszünk azzal, hogy valódi ismeretek helyett csupán azt a tudást birtokoljuk, hol találhatjuk meg a szükséges információt. Miért is terhelnénk mi egyre kevésbé csavaros agyunk egyre kevésbé kacskaringós folyosóit haszontalan adatokkal? Ha kell valami, inkább a jóságos Google segítségét kérjük. Ami szintén összecsipeget rólunk ezt-azt, hiszen másképpen nem tudna még hatékonyabb szolgáltatást nyújtani. A mai egyetemisták, főiskolások, de még a sajtóban dolgozó fiatalok sem igen tudják elképzelni, hogyan lehetett valaha úgy újságot írni, hogy nem volt ilyen kényelmes kereső segédünk. Pedig lehetett. S ne legyen illúziónk: semmivel nem voltak kevesebbek nálunk az egykori kollégák, akiknek fogalmuk sem volt még a kontroll cé, kontroll vé mágikus erejéről.

De hagyjuk a netet. Ha már adatoknál, meg titkoknál tartunk, elég, ha csak arra gondolunk, hogy bankkártyát használunk. Aki fizetett már kártyával valaha is üzletben, és kapott egy kis SMS-t a mobiljára, az tapasztalhatta: nyomon követhető, hol, mennyiért és mit vásárolt. S lázongunk miatta? Dehogyis. Büszkék vagyunk, hogy kíméljük a készpénzt. S már fel sem kapjuk a fejünket olyasmire, hogy kamera van a boltban, a bolt előtt, a bankautomatánál, a mélygarázsban.

Ahogy a hétköznapokban sem veri a fejét senki a falba, mert a mobiltelefon önmagában is nagyon sok mindent eltárol a tulajdonosáról. Talán emlékszünk még a romagyilkosságokra, amikor a rendőrség a cellainformációkat vizsgálta, ki, hol, merre járt... Egy mukkot sem kell szólnunk, és a telefon bizony azt is tudja rólunk, amit nem is gondolunk.

Olyan világban élünk, ahol számon tartanak, figyelnek, ahol elbújni sem lehet. Ez már nem az a kor, amikor a konyhában fedezzük fel, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Látnak a városi és az országúti kamerák, tudható, éppen milyen adást nézünk, kit hívunk, merre járunk és mit veszünk. Ennyi. Az más kérdés, hogy miben hiszünk. Hiszünk-e abban, hogy készül-e adatbázis rólunk vagy sem. Szerintem soha nem fogjuk megtudni, ha igen.

Ki lehet vonulni a társadalomból annak, akinek nem tetszik ez a rendszer. Mondhatjuk, hogy mi nem engedünk az (19) 84-ből, és inkább irány a Százholdas Pagony, Micimackó és Malacka világa. Ahol aztán ne csodálkozzunk, ha esetleg azt tapasztalhatjuk, hogy Malacka háza közelében, egy rúd tetejére szegelt törött lécen éppen cserélik a feliratot: Tilos az Á helyett az kerül oda, hogy Tilos a Lájk.