Isten Mauritiusról mintázta valaha a paradicsomot

---

Debrecen – Utazni jó, de most nem az utazások ideje van. Ám különleges tájakat így is megismerhetnek olvasóink. Tartsanak velünk, és cikkünk segítségével fedezzék fel ezt a varázslatos szigetet.

---

A kalandos kedvű portugál hajósok az Indiai-óceánt járva egy csodálatos vulkanikus eredetű szigetre bukkantak a 16. század elején. Akkor még nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget, elsősorban politikai száműzötteket telepítettek ide. Szerencsétlenek álmukban sem gondolták, hogy ez a hely, ahol ők kényszerűségből tartózkodtak, egyszer a világ turizmusának kedvelt célpontja lesz.

Mauritiuson kalandoztunk

A vakítóan sütő nap, a trópusi őserdők, a valószínűtlenül kék óceán, a hófehér föveny, a zöldellő pálmák láttán Mark Twain író szavai jutottak eszembe: „Isten Mauritiusról mintázta valaha a paradicsomot.”

A hihetetlen természeti szépségekkel megáldott aprócska földdarabon békességben élnek a világ különböző tájairól idesereglett emberek. Otthonra találtak itt indiaiak, afrikaiak, kínaiak, kreolok, s a holland francia gyarmatosítók leszármazottai is. S természetesen ennek megfelelően megtalálhatóak itt buddhista szentélyek, keresztény templomok, kínai pagodák, francia erődök egyaránt.

Majmok bolygója

Madagaszkárról érkezvén teljesen más világba „csöppentünk”. A repülőtértől kényelmes buszunkkal, a sztrádán haladtunk szálláshelyünk felé. Másnap már egy egész napos szigettúrára mentünk. A Trou Aux Cerfs egy 85 méter mély és 200 méter széles természetes vulkanikus kráter, amely több millió évvel ezelőtt keletkezett. Utunk a Black River Gorges Nemzeti Parkon haladt át, ahol számos veszélyeztetett állat és növényfaj honosodott meg. 550 méter tengerszínt feletti magasságban található a Grand Bassin tó. Az ott található hindu templomot a helyi hívek szentként tisztelik.

A tó egy már kialudt vulkán kráterében alakult ki. Mint a helyi idegenvezetőtől megtudtuk:

a hívők úgy tartják, a tó vize a szent indiai Gangesz folyóval áll kapcsolatban.

A csoportunkból a bátrabbak levéve cipőjüket megmártóztatták fáradt lábukat. A buszunk felé haladva egy majombanda „támadott” meg bennünket, egy kis étek reményében.

Másnap kirándulásra indultunk a sziget belsejébe, autóbuszunk a hegyvidék sűrű zöldjébe vitt minket a tengerpart kékje után. A magas hegyek között vízesések is találhatók, köztük a Tamarind-vízesés, ahol két lépcsőben 295 méter magasról zubog lefelé az ezüstösen csillogó vízfüggöny. Ebben a paradicsomi környezetben különleges élővilág rejtőzik, amelyet a nemzeti parkokban természetes élőhelyükön láthatunk.

Alig néhány méterre a vízeséstől struccok kecsesen szaladgálnak, a fák között orrszarvúk kocognak a kíváncsi tekintet elől.

A lombok között majmok ugrálnak, a vízparton krokodilok és teknősök sütkéreznek. Közelében található a színes természeti jelenség, a hétszínű föld. Egy kis területen a homokdűnék különböző színekben pompáznak, melyek az eső ellenére sem erodálódnak. 

Gasztronómiai sokszínűség és dodókultusz

Port Louis kikötő főváros, ami minden kirándulót elbűvöl sokszínűségével, a mecseteivel, templomaival. A citadella közelében az éttermekből különleges illatok áradtak: engedve a csábításnak mi is megtapasztalhattuk Mauritius különleges konyhaművészetét. Gasztronómiájuk különös egyvelege az arab, az indiai, a fekete afrikai ls az európai ízeknek. Mindehhez méltó háttérrel szolgál a fenséges természet, a helyi piacon pedig hatalmas egzotikus gyümölcs-, zöldség- és fűszerkínálat található.

A negyedik nap megismerkedtünk Mauritius lenyűgöző vízi élővilágával. A bátrabbak búvárruhát öltöttek, míg mi, a kevésbé bátrak is megcsodálhattuk a víz alatti világot 35 méter mélyen egy tengeralattjáró fedélzetéről.

A természetfilmekben már sokszor láttuk a korallok színes képződményeit és az ott kergetőző, a szivárvány minden színében pompázó halakat: élőben mindez még varázslatosabb élményt nyújtott. Ha kigyönyörködtük magunkat az óceán eme víz alatti csodájában, és ha van bátorságunk, akkor szörfdeszkán is meglovagolhatjuk a végelláthatatlanul hullámzó óceánt.

Másnap reggel a sziget déli részének felfedezésére indultunk. A délelőtti teánkat egy teaültetvény éttermében több mint húszféle teakülönlegességből válogatva fogyasztottuk el. Továbbutazva újra az őserdőé volt a főszerep: az ott honos állatokkal testközelből ismerkedhettünk meg. A krokodilok etetésekor érkeztünk: félelmetes volt, ahogy a húscafatokat megragadták a hatalmas, erős állatok.

Az óriásteknősök egy csoportja békésen ebédelt, míg a „fickók” a lányokat próbálták „elcsábítani”. A sikeres csábítás eredményeként hangjuktól zengett a park.

A világon egyedülálló lepkegyűjtemény helyiségében már csak a turisták hangoskodtak. A gombostűvel rögzített, színesebbnél színesebb lepkék látványa egyedi – bár én jobban kedvelem az élő lepkéket. Mauritius emblematikus állatfajának, a dodónak nagy kultusza él, szinte mindenütt felbukkan, pólókon, bögréken, plüssállat formában. A dodo az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált.  

Ennyi állati látnivaló után a 19. századi saint aubin házhoz látohattunk el, ahol a vanília, orchidea, flamingóvirág, ültetvények mellett a rum lepárló üzemet is megtekintettük, és megízleltük a helyben készült finom nedűt. Mielőtt búcsút vettünk a szigettől, megálltunk a híres Gris Gris tengerpartján, ahol a fekete sziklákat dühös hullámok varázsolják fehérré. Páratlan élményekkel gazdagotunk az út során – plusz jó kétezer fotóval a gépemben.