Meglepőt húzott Cameron, kirúgtra a külügyminisztert

---

Távozott tisztségéből William Hague brit külügyminiszter. A hírt hétfőn éjjel jelentette be a Downing Street.

---

Hague, a kormányzó Konzervatív Párt veterán politikusa és korábbi miniszterelnök-jelöltje ugyanakkor a belső kabinet tagja marad, és a jövő májusban esedékes parlamenti választásokig az alsóház vezetőjének tisztségét tölti be.

Ez a poszt (Leader of the House of Commons) nem azonos az alsóház elnökének (Speaker) tisztségével. Az alsóház vezetője a mindenkori brit kormány miniszteri rangú képviselője a brit parlament választott alsó - "közrendi" - kamarájában, és elsődleges feladata a kormányzati törvényalkotási program végrehajtásának folyamatos operatív előkészítése, szervezése és felügyelete.

Hague ugyanakkor ezt a tisztséget is csak a jövő évi választásokig tölti be, utána alsóházi képviselői tevékenységét is befejezi, és ezzel megszűnik kormányzati tagsága is. A törvényerejű brit politikai szokásjog alapján miniszteri funkciót csak olyasvalaki láthat el, aki tagja a parlament alsó- vagy felsőházának.

William Hague távozása komoly meglepetés. Az már a hétvégén nyilvánosságra került, hogy David Cameron miniszterelnök a héten átalakításokat hajt végre kormányában, de ilyen horderejű személycseréről nem szivárogtak ki értesülések. Hague a Konzervatív Párt 2010-ben aratott választási győzelme óta állt a brit külügyminisztérium élén, és 1989 óta alsóházi képviselő.

Utódja a külügyminiszteri poszton a BBC által idézett kormányzati források szerint valószínűleg Philip Hammond jelenlegi védelmi miniszter lesz.

Cameron várhatóan kedden ismerteti hivatalosan az új kormányzati névsort. A miniszterelnök célja nem hivatalos értesülések szerint az, hogy a Konzervatív Párt a jelenleginél fiatalabb kormánnyal és jóval több női kabinettaggal vághasson bele a 2015 májusában esedékes parlamenti választások kampányába.

Az 53 esztendős Hague már 16 évesen feltűnt a brit nagypolitikában, amikor a Margaret Thatcher későbbi kormányfő vezette, akkor még ellenzékben politizáló Konzervatív Párt 1977-es országos kongresszusán nagy visszhangot keltő beszédet tartott.

Hague a Tony Blair vezette Munkáspárt 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelme után átvette a Konzervatív Párt vezetői és miniszterelnök-jelölti tisztségét John Major volt kormányfőtől, ám a Labour 2001-es, hasonlóan elsöprő újabb győzelme után ő is távozott a Konzervatív Párt éléről.

A mostani brit kormányátalakítás másik "nehézsúlyú" érintettje a 74 esztendős Ken Clarke, aki maga jelentette be távozását.

Clarke 2012 óta tárca nélküli miniszterként szolgált a kabinetben, de a korábbi konzervatív kormányokban betöltötte az oktatási, az egészségügyi, az igazságügyi, valamint a belügy- és pénzügyminiszteri tisztségeket. Az alsóháznak 1970 óta tagja, és már 1972-ben, Edward Heath kormányában államtitkári tisztséget töltött be.

Ken Clarke háromszor indult a Konzervatív Párt vezetőjének tisztségéért, mindhárom alkalommal eredménytelenül.

Clarke messze a leginkább EU-párti tagja a tory felső vezetésnek, és egyöntetű vélemények szerint ezért nem választották soha a párt első emberének és miniszterelnök-jelöltjének.

Távozását bejelentő, Cameronhoz intézett levelében is alig burkoltan bírálta a kormányfő és a Konzervatív Párt EU-politikáját, közölve: szilárdabban hisz Nagy-Britannia EU-tagságában, mint bármikor, és a miniszterelnök által a brit EU-tagság sorsáról meghirdetett népszavazás kampányában "vehemensen" küzdeni fog Nagy-Britannia bennmaradásáért az unióban.

Az eddigi védelmi miniszter Hague utódja a külügy élén

Philip Hammond eddigi védelmi minisztert nevezte ki külügyminiszterré kedden David Cameron brit miniszterelnök.

Hammond elődje, William Hague előző éjjel jelentette be teljesen váratlanul lemondását, azzal egy időben, hogy Cameron a Konzervatív Párt vezette kormány eddigi legnagyobb átalakításába kezdett.

Hammond személyében a belső kabinet egyik leginkább EU-szkeptikus tagja került a külügyi tárca élére. Philip Hammond nemrégiben, a BBC-nek nyilatkozva kijelentette: ha nem sikerül érdemben újratárgyalni Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyrendszerét, akkor a kormányfő által a brit EU-tagság sorsáról kilátásba helyezett népszavazáson ő arra fog voksolni, hogy Nagy-Britannia távozzon az unióból.