Túlélte a nagy kalandot, visszatért európai vándorútjáról az ifjú debreceni matematikus

---

Debrecen – Nagy útra vállalkozott, és amit vállalt, azt teljesítette is. 57 napon át gyalogolt Európában Kátay Tamás. Interjú.

---

Egy bátor debreceni srác őrületes nagy kalandra vállalkozott elindult Amszterdamba gyalog. Úgy tervezte, hogy onnan Londonba megy, majd Cambridge következik. Kátay Tamás, aki Debrecenben, a Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, és jelenleg a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatja tanulmányait, idén nyáron úgy döntött, vándorútra kel. Teljesen egyedül. Úgy tervezte, hogy Budapestről elgyalogol Amszterdamba, onnan átbuszozik Londonba, majd átsétál Cambridge-be – mindezt 57 nap alatt.

Itthon újra

A Dehir.hu Regensburgnál búcsúzott el Tamástól. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és elszaladt a nyár is. A napokban Tamás itthon volt Debrecenben, s interjút adott a Dehirnek nagy kalandjáról.

Dehir.hu: Nagyon sokat utaztál: kipihented magad?

Kátay Tamás: Mindig is szerettem az aktív pihenést, ez a nyár pedig kimerítette a fogalom minden mélységét, szélességét és egyéb dimenzióit. Talán könnyebb is így visszarázódni az egyetemi mindennapokba, mintha a hasamat süttettem volna valamelyik tengerparton.

Dehir.hu: Ahogy te magad is emlegetted, sokan kérdezték még az út előtt, meg az út során is, hogyan fogod bírni a magányt. Így utólag hogy látod? Nagyon nehéz volt?

Kátay Tamás: Igen, természetesen ez egy központi kérdés. Nehéz volt, de soha nem álltam a mentális összeroppanás szélén.

Introvertált típus vagyok, könnyebben viselem az egyedüllétet, mint az átlag.

És persze az is segített, hogy három napból kétszer kulturált helyen aludtam, sokat beszélgettünk a vendéglátóimmal, így rengeteg érdekes embert ismerhettem meg.

Dehir.hu: Nem féltél soha?

Kátay Tamás: Nem. Mármint persze az út elején tartottam tőle, hogy még az országból sem jutok ki (ez afféle minimális cél volt), és potyára szerveztem-terveztem az egészet, de az úton már sikerült higgadtan kezelni minden szituációt.

Dehir.hu: Mire emlékszel vissza a legszívesebben?

Kátay Tamás: A vendéglátóim közül inkább nem emelnék ki senkit. Annyi fantasztikus emberrel találkoztam, hogy igazságtalannak érezném. A legszebb és leghangulatosabb hely talán egy Bacharach nevű apró település volt a Rajna völgyében, a borvidék kellős közepén. A személyes kedvencem viszont Sünching még Bajorországból, ahol

egy farmer család befogadott egy napra, mikor gyomorrontásom volt.

Ugyanezen a napon két barátom 500 kilométert autózott Budapestről csak azért, hogy meglepjenek egyik este, majd éjszaka ugyanennyit vissza. Másnap dolgoztak.

Dehir.hu: S mi az, amire azt mondod, jó lett volna kihagyni?

Kátay Tamás: Nem mondanám semmire, hogy jó lett volna kihagyni. Mindenből építkezik az ember, ha elég kritikus és rugalmas.

Dehir.hu: Mi volt a legnehezebb helyzet?

Kátay Tamás: Egyszer tisztességesen eltévedtem a Majnától nem messze a hegyekben. Egész nap esett az eső, tetőtől talpig átáztam, fáztam, nem volt internet, és a GPS jelet is elvesztettem.

Fogalmam sem volt, merre van az előre.

Mire kikeveredtem a hegyek közül, annyira átfáztam, hogy az utolsó 4 kilométert inkább futva tettem meg, nehogy megfázzak.

Dehir.hu: Regensburg után merre jártál?

Kátay Tamás: Elhagytam a Dunát, és a Duna-Majna csatorna, majd a Majna, végül a Rajna mentén sétáltam majdnem az Északi-tengerig. Átvágtam több világvároson is: Frankfurt, Köln, Düsseldorf és Amszterdam esett útba.

Dehir.hu: Amszterdam hogy tetszett?

Kátay Tamás: Nagyszerű hely! A város maga is érdekes, de főleg az emberek teszik azzá. Sokkal lazábbak, rugalmasabbak és toleránsabbak, mint itthon. A főpályaudvaron például van egy zongora, amin bárki bármikor játszhat a várakozók szórakoztatására. Szerintem ez kiválóan jellemzi a holland mentalitást.

Dehir.hu: Mesélj az útról, hogyan jutottál el Londonba?

Kátay Tamás: Az Amszterdam-London buszjárat is egy mókás történet. A francia-angol határnál néhány útitársunknak problémái akadtak az irataikkal, emiatt az egész busz több, mint 3 órás késést szedett össze. Mindeközben az egyébként is vicces akcentussal beszélő buszsofőr próbálta szórakoztatni az utasokat, hogy csökkentse a helyzet kínosságát.

Dehir.hu: Hogy ítéled meg, sikerült teljesíteni a vállalásodat? S mi lett más ezáltal?

Kátay Tamás: Szerintem sikerült. Természetesen sokat tanultam az út során. A fizikai oldaláról már vannak kikristályosodott tapasztalataim, tanulságaim szép számmal, míg a mentális rész egyelőre erősen feldolgozás alatt áll. Azért nem lettem új ember.

Dehir.hu: Az, hogy matematikus vagy, mennyiben segített bármiben is?

Kátay Tamás: Valószínűleg jócskán segített, sőt megkockáztatom, kulcsszerephez jutott. Ugyanis millió körülmény és helyzet követelte meg lépten-nyomon, hogy egészen hideg objektivitással, megfontoltan hozzak döntéseket. Hosszából adódóan az úton a „többet ésszel, mint erővel” stratégia bizonyult nyerőnek.

Dehir.hu: Ha újra nekivágnál egy ilyen kalandnak, mit csinálnál másképpen?

Kátay Tamás: Vinnék magammal valakit.

Nem bántam meg, hogy egyedül mentem,

ezt is érdemes volt egyszer kipróbálni, de elég is volt egyszer.

Dehir.hu: Vannak hasonló terveid?

Kátay Tamás: Természetesen. Mikor láttam, hogy működik a koncepció, nyilván elkezdtem továbbgondolni. Szívesen kipróbálnék mindenféle variánsokat. A stoppolás és a biciklizés mindenképp ott vannak a listán, de ezek nem rövidtávú tervek. Jövő nyáron szeretnék itthon maradni és újra elmélyedni a matematikai tehetséggondozásban, mondhatni hasznossá tenni magam.

Dehir.hu: Mit szóltak a nagy utazáshoz a rokonok, a barátok?

Kátay Tamás: A család első körben nem rajongott az ötletért, a barátaim pedig eddig is tudták, hogy nincs ki a négy kerekem. Amikor közeledett az indulás, és kezdtek komolyra fordulni a dolgok, akkor viszont egy emberként sorakoztak fel mögöttem mindannyian, és rengeteg támogatást kaptam.

 

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Egy bátor debreceni srác őrületes nagy kalandra vállalkozott	2017.08.03
Mi köze a medvének a matekhoz és Debrecenhez?	2016.04.09