Volt egyszer egy Debrecen: így nézett ki kétszáz éve a cívisváros – képekkel

---

Debrecen – Vagy akár ilyen is lehetett, ahogy a Református Gimnázium hajdani kisdiákja megálmodta és megrajzolta.

---

A Református Gimnázium hajdani kisdiákja szereti ezt a várost, s nagy érdeklődéssel fordul Debrecen múltja, története felé felnőtt fejjel is. Szegedi Károlyt sokan elsősorban a zene világából ismerik (neve basszusgitárosként összeforrott a Frogshow zenekarral), de legalább ilyen mély a várostörténet iránti vonzalma, mely látványos grafikai munkákban kezdett testet ölteni jó néhány esztendeje már.

A közönség több kiállításon láthatta már Szegedi Károly képeit, és most újra találkozhatott volna az alkotóval és grafikáival is. Ám az a tárlat, mely a Simonffy utcai Ifjúsági Házban nyílt volna meg, az ismert körülmények miatt elmarad. A koronavírus nem tett jót a kétszáz évvel ezelőtti Debrecennek sem – fogalmazhatunk némi fanyarkás iróniával.

A tárlat elmaradt, pontosabban most nem nyílik meg. Néhány képet azonban elérhetővé teszünk olvasóink számára Szegedi Károly munkái sorából – valamint egy vallomást, ahogy ő látja ezt a várost.

Emellett április 17-én, pénteken 18 órától online formában is megtekinthetünk 36 rajzot az Ifiház jóvoltából. Ezt az intézmény közösségi oldalán tehetjük meg.

Kimeríthetetlen téma

Gyermekkori élmény hatására kezdtem el érdeklődni a régi házak iránt. Történt még 1980 körül, amikor a Nyomtató és a Vár utcán bontották a rozzant házakat, hogy felfigyeltem a hatalmas téglarakásra. Szerettem volna elképzelni az addigra már lebontott utcai homlokzatokat – de erre akkor nem volt lehetőségem. Innentől kezdve a megmaradt öreg házakat szeretettel és ragaszkodással szemléltem, később fotóztam is.

Az évek során egyre több régi kép másolata gyűlt össze a fiókban. Megtanultam a perspektíva szabályait és rájöttem, hogy létezik az a módszer, amivel a térképi koordinátákat (konkrétan: ház alaprajzokat) látképszerűen meg lehet rajzolni. Ezzel lehetőség nyílik elpusztult városrészek és városnegyedek képi megjelenítésére, ahogy  szülővárosom, Debrecen esetében is, ahol kedvenc témám a város központi része: a Piac utca környéke a Kistemplommal, a városházával, az András-templommal, a Református Kollégiummal, a Pap tavával – még az 1802-es tűzvész előtti állapotban.

Ez szinte kimeríthetetlen téma, mert minden nézőpontból különleges látványt nyújt a ma élő ember számára ez a lakókörnyezet. Az András-templom ötszáz éves viharvert, mégis impozáns tömege, az emeletes kollégium zárt tömbje, a Pap tava mocsara, a piaci sátrak tucatjai, a többségében földszintes házak sokasága egy letűnt korszak életmódját és hangulatát árasztja, bő kétszáz évvel visszaröpítve a múltba.